A Szegedi Kenderfonógyár története 1877-2002

A Tisza és a Maros találkozásánál már a Mohácsi Vész előtti időben jelentős gazdasági centrum volt Szeged. A kedvező földrajzi és egyéb adottságok, különösen a kötélverők, halászati felszerelések, a hajógyártás számára biztosítottak jó lehetőséget.

 

 

 

Törvényes úton 1872-ben elhárultak a gazdasági fejlődés nehézségei. Szabad út nyílott Bakay Nándor számára, aki már 1873-ban létrehozott egy mechanikus kötélgyárat és termékeivel nemcsak a környék, valamint Szeged szükségleteit elégítette ki, hanem a hadsereg és a külföldi megrendelők számára is szállított. Ilyen üzleti viszonyok között, Bakay 1877-ben üzemét, amely ebben az időben már 100-120 munkást foglalkoztatott, gőzerőre rendezte be, angol feldolgozógépeket állított üzembe, ilyen módon Bakay gyára a Duna Gőzhajózási Társaság Hajógyárával együtt jelentette az ország kötéliparát.

A gyár mai nevét 1890 december 29-én vette fel, amikoris a jogfolytonossággal működő új tulajdonosok Szegedi Kenderfonógyár Rt. cég alatt működtették gyárukat egészen 1892-ig, amikor azt egy nagy tűzvész megsemmisítette. Különféle állami közvetlen és közvetett támogatásokkal sikerült a leégett gyárat újra felépíteni és ettől kezdve az első világháborúig a zavarmentes fejlődés jellemezte. Ezt a fejlődést, csak ez első világháború előtti túltermelési válság nehezítette, amikor már a gyár termékeinek 30%-át sikerült külföldön értékesíteni.

A háború utáni békeidőben a forradalmi harcok és a francia megszállás következtében a Szegedi Kenderfonógyár Rt. nehéz helyzetbe került. Jelentős földterületeket vesztett el, ahol korábban kendert termeltek, kikészítőüzemi felszerelések kerültek idegen kézbe. Ezen kívül a konjunktúra hiánya, az infláció is rengeteg problémát vetett fel. Meg kell jegyezni, hogy a 20-as évek első felének produkciója, mintegy 50 százalékban külföldi megrendelésre készült, mert a belföldi piac igénye rendkívül alacsony volt.

A gyár 1944. október 11-én felszabadult, a II. Világháborút jelentősebb károk nélkül átvészelte, viszont nem volt rostanyag, szervezetlenség ütötte fel a fejét, infláció nehezítette a munkát, ezért 1947-ben a gyár kapacitásának csak egy részét tudta kihasználni. A gyár vezetésére ekkor az országban elsőként üzemi tanácsot hoztak létre, amelynek elnevezése később üzemi bizottságra változott. 1944-1947-ig egy nagyon nehéz, harcos periódusa következett a gyárnak, de a vezetésnek sikerült úrrá lenni a nehézségeken. A gyárat 1948-ban államosítják, munkásigazgató kerül a vállalat élére.

Forrás: https://www.kenderfono.hu/hu/cegunkrol/cegtortenet/