Ferenczy Károly: Kallós Ede portréja (1889)
Kallós Ede (Hódmezővásárhely, 1866. február 22. – Budapest, 1950. március 11.) magyar szobrászművész.
Életpályája
Kallós Ede és Telcs Ede:Vörösmarty szoborcsoport
(Budapest, Vörösmarty tér, 1908)
Kölcsey Ferenc szobra
(Budapest, Batthyány tér)
Kallós Ede: Kossuth Lajos
(Makó, 1908)
Művészeti tanulmányait Budapesten, majd Párizsban, Henri Michel Antoine Chapu (1833-1891) mellett végezte. Itthon Dávidc. szobrával aratott sikert a Műcsarnokban. E műve a naturalista plasztika kiváló emléke, melynek hatására számos megrendelést kapott köztéri szobrok, épületdíszítő plasztikák és síremlékek alkotására. Az említett szobrászati műfajokon kívül portrékat festett, köztük Prohászka Ottokárról, Márkus Gézáról.
Köztéri művei (válogatás)
Budapesten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- (1904) Irányi Dániel (Károlyi-kert)
- (1908) Vörösmarty Mihály szoborcsoport (Telcs Edével)
- (1939) Kölcsey Ferenc (Batthyány tér)
Vidéken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- (1896) Erkel Ferenc (Gyula)[1]
- (1896) Árpád fejedelem (Ópusztaszer)
- (1899) Kölcsey Ferenc (Nagykároly)
- (1898) Bessenyei György (Nyíregyháza)
- (1904) Kossuth Lajos (Hódmezővásárhely)
- (1908) Kossuth Lajos (Makó)
- (1925) körül) Első világháborús emlékmű Fülöpszállás
Síremlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Tóth László
- Jankó János
- (1903) Kozma Sándor
- Vadnay Andor
- Bartha Miklós
- (1901) Irányi Dániel (Bálint Zoltánnal, Jámbor Lajossal)
- Falk Miksa
- (1914) Bánffy Dezső