1937: vésnökként végez az Iparművészeti Szakiskolában. Az ötvenes évek elején megszervezi az Iparművészeti Múzeum ötvös restaurátori szakműhelyét, amelynek 1955-ig vezetését is ellátja. 1958-59: az Iparművészeti Vállalat Ötvös Stúdiójának és Díszkovács-műhelyének egyik alapítója. Az ötvenes évek végétől sokat foglalkozott ötvöstárgyak restaurálásával. Jelentős munkája a reneszánsz "Mátyás-kulacs" helyreállítása. Többféle fémmel dolgozott. Kedvelt anyagai közé tartozott a vas és a bronz. Készített nagyszabású köztéri alkotásokat (Térrács, Miskolc) és apró ékszereket (pl: bronz karkötőt). Monumentális és kisméretű alkotásainak esetében is hasonló díszítőelemeket alkalmazott. Kedvelte az egyszerű geometriai formákat: a négyzetet, háromszöget, amelyeket gyakran egymáshoz is kapcsolt. Az ily módon összekapcsolt formákból egyfajta archaikus ornamentikát alkotott. Tanárként is működött: jelentős utánpótlás nevelő tevékenysége.