Születés, család

Jánossy János (névvariáció: Jánosi) fényképész mester a szlovákiai Kolozsnémán született 1884. október 28-án. Szülei id. Jánossy János és Fehér Rozália, testvérei: Ida, Gyula, Janka, András, István és Róza. János 11 éves volt, amikor a család 1895 októberében Győrbe költözött. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában érettségizett.

Pálya- és párválasztás

A fényképészmesterség népszerűvé válása idején testvérével, Istvánnal együtt kitanulta ezt a szakmát. A mesterségbeli tudást gyakorolni, fejleszteni János vándorfényképészként járta a világot, megfordult Kassán is. Az erdélyi Aranyos-Tordán megállapodott. Itt ismerkedett meg Losonczy Máriával, akit eljegyzett és feleségül vett.

Felesége, Losonczy Mária egy sokgyermekes család legidősebb leánygyermeke volt. Miután összeházasodtak, bekapcsolódott férje munkájába, elvégezte a laborálás munkálatait. Mind a négy gyermekük (János /1909-1992/, Andor /1911-1999/, Mária /1914-2004/, Ilona /1919-1967/) Tordán született.

Jánossy itt fényképészműtermet nyitott Botár fényképésszel, Magyaróssy Dániel Vallásszabadság téren álló házában. Az első világháború idején is megtalálta a fotózási lehetőségeket. Készített felvételt katonák rakodásáról az állomáson, katonai táborról, de különböző munkaterületeken fáradozókról is (pl. cipészekről, mosodában, varrodában dolgozókról stb.).

Jánossy Jánost a trianoni döntés 1920-ban Erdély elhagyására kényszerítette. Műtermét hátrahagyva, a család vágya, kívánsága hatására Győrbe települt át. A legidősebb fia később Budapesten mérnök lett, Andor viszont édesapja pályáját választotta.

A győri fényképészet kezdetei

A fényképezés Győrött is a vándorfényképészek megjelenésével terjedt el, akik néhány napig tartózkodtak a városban, és szolgáltatásaikat a helyi sajtóban hirdették. A 19. század végén a fényképészet terén komoly változások történtek: létrejöttek az Ipartestületek (1884), ahol már a fényképészeknek is regisztráltatniuk kellett magukat.

Az 1890-es évek végétől a Győrben született, vagy az ide letelepedett fényképészek (pl. Hollós József, Szlovák József, Papp Albert, Raab Lajos, Friedery Albert, Glück József) már állandó műtermet, „fényírdát” alakítottak ki. Fényképész dinasztiák születtek, a Jánossy família, a Dobos fotó fogalommá vált.

A fényképészetet mint ipart 1902-ben ismerték el, az 1922. évi XII. t.c. már előírta a képesítést. A vándoriparosok körét és lehetőségeit az 1925. évi kereskedelemügyi miniszteri rendelet szabályozta.

Jánossy műtermek Győrben

Jánossy János családjával kezdetben Győrben az Otthon utca 9. szám alatt élt. 1922. február 1-jén kapta meg iparigazolványát. 1922 júniusában Krummer Géza fényképész a Széchenyi tér és az Apátúr utca sarkán (Széchenyi tér 4., Apátúr u. 14.) „modern, művészi képszalont” nyitott, ahol nemsokára már Jánossy Jánossal közösen működött. Krummer 1923-ban elköltözött Gödöllőre, innentől Jánossy önállóan dolgozott. 1922 szeptemberében 109 öl kertes Otthon utcai lakhelyét eladta négyszázötezer koronáért, és ötezer koronával kedvezőbb áron megvásárolta az Apáca utca 24. számú, gőzfürdő melletti házat. Az épület felújításával, átalakításával megbízta Szokody Kálmán kőműves mestert. Miután elkészült, itt nyitotta meg új műtermét.

Műterem a város főterén

Győr főterének egyik impozáns épületét (Széchenyi tér 10.) 1895-ben építtette fel Brodszky Mór, itt volt az első állandó fényképészeti műterem, berendezve a kor legtökéletesebb műszereivel. Tőle Raab Lajos vette át a stafétabotot, ekkor az épületben már 16-18 fős csoportképeket is lehetett készíteni.

1905-ben Raab eladta műtermét Boskovitz Árminnak, és elköltözött a városból. Az új tulajdonos a fényképészeti műtermet „Rivoli” néven működtette, melyet 1907-től Szabó és Társa vitte tovább. Kampis István (1908-1912), a Langsfeld-házaspár (1912-1927) és Fábián György (1927-1931) működését követően itt rendezte be műtermét és fotóműhelyét Jánossy János fényképész mester; az épületet a Jánossy-dinasztia hetven évig használta.

Sokszínűség a fényképészeti munkájában

A műtermében személyeket ábrázoló családi- és társasképeket, menyasszonyi- és gyermekfelvételeket, útlevél- és arcképes igazolványképeket készített. Különböző rendezvényeken minőségi felvételekkel rögzítette az eseményeket, résztvevőket.

Amikor Győr környékére kellett mennie (pl. Pannonhalmára, Gönyűre, Écsre stb.) elsőáldozást, esküvőt vagy ballagást fotózni, felkötötte a fa fényképezőgép állványt a biciklije oldalára, a fatokos harmonikás objektívvel ellátott fényképezőgépet betette a hátizsákjába, mellé az üveglemezeket, és elkerekezett oda, ahová a munkája szólította. Később, amikor Andor fia bekapcsolódott a feladatokba, ő már egy Csepel motorbiciklivel járta a környéket, elvégezve ezeket a „külső” megbízásokat.

Tablókat is készített iskolák és más szervezetek részére,egy-egy tablójáról a helyi újságokban is megemlékeztek.

A Győrrévfalui Hármas Asztaltársaság díszközgyűlésén (erről is jelent meg cikk) külön köszönetüket fejezték ki Jánossynak a „művészi kivitelű munkájáért”.

Képeslapok előállításával és kiadásával is foglalkozott. Néhány képeslapja fennmaradt, melyek csoportképet, falurészletet, templomot, templombelsőt, illetve emlékművet ábrázolnak.

1935-ben a győri iparosság nagy ünnepére, a Kézműipari Jubiláris Kiállításra került sor, s a látottakról beszámolva Jánossy János figyelemre méltó munkáiról is megemlékezett a Győri Hírlap: „Klein Pál és Jánossy János fényképészek szép munkája előtt megáll mindenki” – jegyezte meg a helyi orgánum.

Nagy István (1948-) győri fényképész így írt Jánossyról: „...volt szerencsém ismerni, jó humorú, kedves ember emlékét őrzöm. Kitartás, szorgalom és vidámság jellemezte egész életét. Ez a mentalitás érződik azokon a képeken, melyeket sok győri és vidéki család részére készített. Aktívan kivette a részét az Ipartestület munkájában is…”

A Fényképész szakosztály elnöke

Szakmai és emberi tekintélyét jelzi, hogy a harmincas években – Glück József után – őt választották meg az Ipartestületben szakosztályvezetőnek, majd 1940-ben elnöknek.

A második világháború alatt is szorgalmasan dolgozott, különböző műkedvelő előadások szereplőit örökítette meg, katonai fotókat készített. 1947-ben a Mária ünnepség jubileumáról készült Emlékkönyv anyagát is ő fényképezte.

Fényképész mester

A mesteri cím valódi értéket képviselt, különösen alapos szaktudást, nagy gyakorlatot és az iparostársak elismerését, tiszteletét jelentette.

Jánossy János több leendő fényképésznek tanítója, mestere volt, Andor fián kívül nála tanult Kolozsvári Lajos (1924-1926), ifj. Payer Zoltán (1927-1928), Peilóber Irén, Ihász Julianna (1941-1944), Szabó Károly (1941-1942?), Erdélyi Imre (1942-1943).

Fényképész mestervizsga

A fényképész mestervizsgákat a Jánossy-műteremben tartották. Az alábbi fotó egy ilyen alkalomból készült 1949. április 20-án: az álló személyek között balról a második Szüllő Antalné, a sorban negyedik Jánosi Andor, a következő sor szélén ülő hölgy Ihász Julianna, mellette ül Fodor László, majd Jánossy János. 

Forrás: https://www.gyoriszalon.hu/news/15807/66/Egy-gy%C5%91ri-f%C3%A9nyk%C3%A9p%C3%A9sz-dinasztia-alap%C3%ADt%C3%B3-J%C3%A1nossy-J%C3%A1nos