A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. 1922-ben került a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mint Rudnay Gyula növendéke, majd elhagyta a főiskolát, és mint Vaszary-növendék tért oda vissza. 1926-ban Itálián át Párizsba ment, ahol nagy érdeklődéssel szívta magába mindazt, amit látott: P. Picasso, Braque, Matisse, az alakuló szürrealisták művészetét. Az elsők egyike, akik Breton manifesztumát Pestre hozták. 1928-ban vett részt első alkalommal csoportkiállításon: a Munkácsy-céh első kiállításán és az UME tárlatán. 1928-ban berlini tanulmányútján Scheiber Hugó közvetítésével került kapcsolatba H. Waldennel, és 1929-ben Moholy Nagy közreműködésével szerepelt a Sturm Galériában, majd Budapesten a Tamás Galériában mutatta be alkotásait, 1930-ban pedig a KUT tárlatán szerepelt. Ez évben nyerte el a Szinyei Társaság Nemes Marcell-díját, és római ösztöndíjat is kapott. Közel háromnegyed évet töltött Rómában, ahol lelkesen festett. 1934-ben a KUT IV. tárlatán, 1936-ban pedig a Nemzeti Szalonban rendezett KUT bemutatóján szerepelt. 1938-ban az Ernst Múzeumban vett részt egy csoportos tárlaton. 1943-ban Erdélyben festett, három esztendővel később (1947-48) koreai, kínai, vietnámi tanulmányúton járt. Nyitottság, vitalitás, expresszív erő jellemezte hajlékony munkásságát. Kiváló technikai tudása és alkalmazkodó, mindent magába olvasztó készsége révén a legkülönbözőbb mesterek és irányzatok nyomták rá munkásságára bélyegüket. Eleinte a német expresszionizmus, majd római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. 1926-ban Párizsban megérintette a szürrealizmus, folyóirataikat, kiáltványaikat az elsők között hozta haza Magyarországra. Hincz Gyula olyan alkotó volt, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Művészetére inkább a távol-keleti tusképek, s főként P. Picasso volt egy egész életre szóló hatással. Kiváló grafikus volt, számos rézkarcot készített, tus-, pasztell- és temperaképeket festett. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnámi témájú munkáiból. Kétszeres Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész. 1961-ben az első Miskolci Országos Grafikai Biennálén nagydíjjal jutalmazták. 1946-1949 között a budapesti Iparművészeti Főiskola, 1949-től 1963-ig pedig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1958-1963 között az Iparművészeti Főiskola igazgatójaként működött. 1983-ban négyszáz festményét Vác városának adományozta. Számos monumentális kompozíció (üvegmozaik, üvegablak, mozaik, gobelin, sgraffito) fűződik nevéhez. Próbálkozott kispalsztikával, égetett kerámiával is. (L.S.: Műv. 1968/4, Bajkay Éva, Éber, Műv. 1989/11/12)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. 1922-ben került a bp.-i Képzőművészeti Főiskolára, mint Rudnay Gyula növendéke, majd elhagyta a főiskolát és mint Vaszary-növendék tért oda vissza. 1926-ban Itálián át Párizsba ment, itt nagy érdeklődéssel szívta magába mindazt, amit látott: Picasso, Braque, Matisse, az alakuló szürrealisták művészetét. Az elsők egyike, akik Breton manifesztumát Pestre hozták. 1928-ban vett részt első alkalommal csoportkiállításon: a Munkácsy-céh I. kiállításán, val. az UME tárlatán. 1929-ben a berlini Sturm és a bp.-i Tamás Galéria rendezett műveiből kiállítást. 1930-ban a KUT tárlatán szerepelt. Ez évben nyerte el a Szinyei Társaság Nemes Marcell-díját, és római ösztöndíjat kapott. Közel háromnegyed évet töltött Rómában. 1934-ben a KUT IV. kiállításán, 1936-ban a Nemzeti Szalonban rendezett KUT tárlaton szerepelt, 1938-ban az Ernst Múzeumban vett részt egy csoportbemutatón. Eleinte a német expresszionizmus, majd hosszabb római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. Olyan művész, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnámi témájú munkáiból. Munkácsy-díjas és Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. 1946-tól budapesti Iparművészeti Főiskola, 1949-től pedig Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1983-ban 400 festményét Vác városának adományozta. (L.S.: Műv.-1968/4, Éber)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt. Sokoldalú művész, a húszas években Párizsban, majd Berlinben járt tanulmányúton, kiállítása is volt a Sturm rendezésében. A német expresszionizmus, majd hosszabb római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. Olyan művész, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Nem az egymást váltó, vagy egymással párhuzamos stílusvonalak teszik munkásságát annyira színessé, változatossá, hanem merészsége, ahogyan a legkülönbözőbb műfajokban kezdeményezésre volt képes. Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész. Igazi stílusa az expresszionizmus. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. Ugyancsak 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnami témájú munkáiból. 1983-ban egész életművét fölvonultató - mindegy négyszáz festményét - Vác városának adományozta. - Irod.: Láncz Sándor: Hincz. Bp. 1972 - Bauer Jenő: Hincz Gyula. Bp. 1975.
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő, grafikus, Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes művész. 1922-29 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1928-ban Berlinben a Der Sturm rendezésében, 1929-ben Bp.-en a Tamás Galériában szerepelt először gyűjt. kiállításon. 1928-ban az UME, 1929-ben a KUT tagja lett. Párizsban (1926), Berlinben (1928) és Rómában (1930-31) járt tanulmányúton. 1938-ban az Ernst Múzeumban, 1943-ban a Tamás Galériában volt kiállítása. Kezdetben a német expresszionizmushoz közel álló stílusban dolgozott, majd a neoklasszicizmus is hatott művészetére. Érzékeny művészi egyénisége fogja össze az új és új problémákat megpendítő formakeresését. Az 50-es években történelmi és zsánertémák foglalkoztatták, majd később főként a monumentális díszítőfestészet vonzotta, mozaikokat (Várpalota), sgraffitót stb. tervezett. Legjelentősebb a kecskeméti Arany Homok Szálló falképe. Már a 30-as évektől kezdve foglalkozott díszletfestéssel és könyvillusztrálással. E tevékenysége különösen 1940-től vált jelentőssé (Villon, 1940; A. France: Nyársforgató Jakab, 1948; Móricz Zs.: Rózsa Sándor, 1952). Grafikája nagy hatással volt a fiatal magyar grafikusnemzedékre. Kiváló gobelitervező (Népek barátsága, 1956; Béke, 1958; Martinász, 1959). Szobrokat is mintáz. 1946-tól az Iparművészeti, 1949-től 1963-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958-63 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. 1964-ben grafikáiból a Dürer-teremben nyílt kiállítás.
• Művészeti lexikon I-II.:
  Budapest 1904. ápr. 17. Ugyanitt a Képzőműv. Főiskolán Vaszary János tanítványa volt, azután Rómában képezte magát. 1929. a berlini Sturm és a budapesti Tamás Galéria rendezett műveiből gyűjt. kiállítást. Posztimpresszionista.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  1929-ben végzett Rudnay Gyula növendékeként a főiskolán. Tanulmányutakat tett Olasz- és Franciaországban, megfordult Vietnamban és Kínában. A két világháború között az UME és a KUT tagja. Gyűjteményes kiállítása volt 1928-ban Berlinben, 1929-ben és 1934-ben a Tamás Galériában, 1938-ban az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Dürer Teremben, 1968-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban és Párizsban, 1971-ben a Budapesti Történeti Múzeumban, 1976-ban a Csontváry Teremben és a Nemzeti Galériában, 1980-ban a Vigadó Galériában. 1983-ban Vácott állandó kiállítása nyílt. Bemutatkozott ezentúl számos vidéki városban, több kelet és nyugat-európai fővárosban, az 1960-as és 1970-es Velencei Biennálékon. Az Iparművészeti Főiskola igazgatója (1946-1969) és a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1952-ben és 1957-ben Munkácsy-díjat, 1958-ban Kossuth-díjat kapott; 1964-ben érdemes, 1968-ban kiváló művészi címmel, 1982-ben SZOT-díjjal tüntették ki. A Miskolci Grafikai Biennálé (1961) nagydíjasa. - Nyugtalan szellemű, kísérletező művész, aki több műfajban dolgozik. Bravúros tehetsége bizonyos eklektikát mutat, az irányzatokat azonban magához hasonlítja, átlényegíti. Rendkívüli vonal- és színkultúrája jól érvényesül grafikáiban és murális munkáiban. Művészi életműve egy szuverén szellemvilág szigorú rendjének kifejezője.