A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő, grafikus. 1950-57 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Kmetty János, Fónyi Géza voltak a tanárai. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban. 1964-65-ben a londoni Grosvenor G. tagja, 1965-75 között a Művészeti Alap szakrektora. 1966-69 között a Kilencek művészcsoport, 1968-89 között a tokiói Gesoko Galéria, 1990-ben pedig a kaohsziungi (Tajvan) Wang''s Galéria tagja. 1994-1996 között megjelenik saját kiadású albumkatalógusa 3 füzetben. 1996-ban a Magyar Művészeti Műhely alapító tagja, ill. elnöke. Műveit drámai, monumentális hangvétel jellemzi. Több hazai és külföldi tárlaton szerepelt. 1960-ban szerepelt a Velencei Biennálén, 1964-ben Schéner Mihállyal közösen rendezett tárlatot Londonban. Díjak: 1960-1963 között Derkovits-ösztöndíj, 1963-ban a római Magyar Akadémia ösztöndíja, 1968-ban Munkácsy-díj, Budapesten él. Több monumentális mű (pannó, mozaik) alkotója. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a tokiói Modern Múzeum és a hirosimai múzeum. (ML, MÉ, MMK, Tasnádi Attila adatközlése nyomán)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  1950-1957 között Domanovszky Endre, Kmetty János és Fónyi Géza növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Romániában, Lengyelországban, Angliában, Hollandiában és Olaszországban járt. 1958 óta kiállító művész, állandó résztvevője a hazai tárlatoknak és a magyar művészet külföldi bemutatóinak. 1964-ben és 1965-ben Londonban, 1969-ben Győrött, 1974-ben Szegeden, 1976-ban a Csók Galériában állított ki. Szerepelt a Velencei Biennálén (1960), a szocialista művészet szófiai triennáléján (1973), valamint Japánban (1970, 1973). 1984 novemberében a Csontváry Teremben (Iván Szilárddal és Ridovics Lászlóval együtt) mutatta be műveit. A kilencek alapító tagja és valamennyi tárlatuk résztvevője. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1968-ban Munkácsy-díjat kapott. Nála a kolorit föladata a kép elevenségének biztosítása. A festéket pasztózusan és vastagon hordja föl a vászonra. Képei a nonfiguratív részletek ellenére is realista művek. - Irod.: Szij Rezső: Ridovics László, Bp. 1982.; P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. Domanovszky Endre, Kmetty János, Fónyi Géza voltak a tanárai. Műveit drámai, monumentális hangvétel jellemzi. Több hazai és külföldi tárlaton szerepelt. 1960-ban részt vett a Velencei Biennálén, 1964-ben Schéner Mihállyal közösen rendezett tárlatot Londonban. 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjban részestül, 1968-ban Munkácsy-díjat kapott. Budapesten él. (ML, MÉ, MMK)
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő. Domanovszky Endre, Kmetty János és Fónyi Géza voltak a mesterei. Festményeit drámai, monumentális hangvétel jellemzi. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, 1964-ben Schéner Mihállyal közösen rendezett kiállítást Londonban.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  1957-ben végzett a főiskolán Domanovszky Endre, Fónyi Géza és Kmetty János növendékeként. Tanulmányutakat tett a Szovjetúnióban, Lengyelországban, Romániában, Hollandiában, Angliában, az NSZK-ban és Olaszországban. 1958-tól szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt. 1964-ben és 1965-ben Londonban, 1969-ben Győrött, 1974-ben Szegeden, 1976-ban a Csók Galériában, 1978-ban Veszprémben, 1980-ban Szombathelyen jelentkezett önálló bemutatókkal. Szerepelt a Velencei Biennálén (1960), a szocialista művészet szófiai triennáléján (1973), többször kiállították műveit Japánban. A Kilencek alapító tagja és valamennyi tárlatuk résztvevője. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1968-ban Munkácsy-díjat kapott. A hetvenes években betöltötte a Képcsarnok lektori tisztségét. - Képeit hangsúlyozott karakterkeresés, és a színek különös, érzékiesen megválasztott ellentéte jellemzi. A látottakat egy-egy jellemző vonásukban ragadja meg, s erre támaszkodva építi fel a kompozíciót Ez a vonás a tájképek esetében formai természetű, a portréknál és az alakos ábrázolásoknál érzelmi és intellektuális, - a közös bennük a minősítő érvény: sajátos szemszögből adják a kérdéses szituáció lényegét. A kolorit feladata a kép elevenségének biztosítása, pasztózus felrakásában a művész vitalitása ölt formát. A Konfár-kép nonfiguratív részletei ellenére is alapvetően realista; ami komoly érték benne, az sosem megy át stilizáltságokba.