További információért, kérjük, hívja a +(3630)1999-441 telefonszámot.
Hemmert János (Szekszárd, 1927. január 5. – Szeged, 2010. október 15.) festőművész, tanár.
A szegedi tanítóképzőben érettségizett 1949-ben. 1952-ben szerzett földrajz-rajz szakos tanári diplomát a Szegedi Pedagógiai Főiskolán, ahol Vinkler László és Kopasz Márta volt a mestere. Előbbitől tanulta meg a posztimpresszionista-realista festészet csínját-bínját. 1985-ben kiváló lánghegesztő vizsgát tett - szoborkészítéshez.
A diploma megszerzése után három esztendeig dolgozott tanársegédként a főiskola rajz tanszékén. 1955-62-ig rajz- és kézimunka tanár a tanítóképző intézetben. Mindeközben pedagógia szakos diplomát szerzett a József Attila Tudományegyetemen. 1958-ban miniszteri dicsérő oklevelet, és lengyelországi utazást kapott. A Nowa Huta-i modern festőművész, Kruciak műtermében ismerkedett meg akollázsfestészettel. "Itt egy kocsiderékra való "kacat" között születtek a modern kollázsok. Ez az élmény véglegesen és végérvényesen a kollázsok mellett kötelezett el." Hemmert János 1962-től nyugállományba vonulásáig, 1988-ig a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium rajztanára volt. 1990-től a volt JATE most SZTE Régészeti Tanszékének külső előadója.
Tagja a szegedi Szépmíves Céhnek. Részt vett az 1954-es szolnoki művésztelepen, valamint 1985-1995 között az ásotthalmi művésztelepeken.
1995-től lelkesen kutatta az 1879-es Szegedi Nagy Árviz történetét, és Szeged városába betörésének pontos helyét. A munkája és áldozatos kutatása szerint több mint 95 év óta tévesen lett elhelyezve az emlékkő, végül a ténylegesen jó helyére a Nagy Árvíz 125. évfordulójához kapcsolódva 2004. március 12-én helyezték el, melyet a Móra Ferenc Múzeum szakértői igazoltak és javasolták a terv megvalósítását, melynek bonyolítását és kivitelezését az ATIVIZIG, a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara, valamint a Szegedi Víziközmű Működtető és Fejlesztő Rt. saját költségén vállalta.
„ | Hemmert János Tanár Úr a Tisza-part örök fenegyereke, a soha fel nem növő nyelvet öltögető kamasz, a kacatok királya, a gyűjtögető mániákus, a komolykodásra fittyet hányó bohóc, a nagy játékos. | ” |
– A Szegedért Emlékérem átadásakor elhangzott beszédből |
Ezt a személyiséget tükrözik kollázsképei, melyek 4 évtizede folyamatosan meghökkentik a nézőket és ez az extravagáns attitűd azóta sem tűnt el. Kollázsképei humorosak, szellemesek, itt-ott torz fintorok a műalkotás piedesztálra emelése ellen, és ott van bennük a mimetikus művészettel szembeni irónia is.