A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. 1942-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. Túl a mesterségbeli vonatkozáson, mestere, Rudnay Gyula pozitív mintaképet jelentett számára. A másik mintakép Gadányi volt, akivel 1956-ban ismerkedett meg a Szinyei Társaságban. Hozzá talán éppen a Rudnayból hiányzó színesség vonzotta. Elsőéves főiskolás kora - 1943 - óta kiállító művész. Első önálló kiállítását 1962-ben rendezte a Csók Galériában. Többször szerepelt a londoni Grosvenor Galériában, a kiállított képekből (1963-64-ben) sok Eric Estorick londoni műgyűjtő és műkereskedő tulajdonába került. E sikeres bemutatók megnyitották előtte a külföldi utazás, a nyugati tanulmányutak kapuját. Évekig külföldön tartózkodott, többnyire Párizsban és Stockholmban. Eleinte koloritgazdag, expresszív műveket alkotott, majd a népművészet formavilágának felhasználásával plasztikai hatásokat kereső, sajátos, jellegzetes stílust alakított ki. Schéner művészete modern és hagyományos, szenzibilis és férfias, megmunkálásában műves és rusztikus is egyszerre. Lépést tart az egyetemes művészettel, de speciálisan magyar irányzat is az övé. Készít grafikákat, szobrászattal, kerámiával és bábtervezéssel is foglalkozik. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. A Nagyatádi Faszobrász Alkotótepelen (1982) és a dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepen (1985) dolgozott. Díjak: Munkácsy-díj; Kiváló Művész; Érdemes Művész; Kossuth-díj. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szombathelyi képtárban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (D.F.Zs.: Műv. 1965/4. P.Sz.J.: Műv. 1978/3, L.L.: Műv. 1978/7, N.Z.: Új Műv. 1996/12, FJ, MFGA)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Eleinte koloritgazdag, expresszív műveket festett, majd a népművészet formavilágának felhasználásával plasztikai hatásokat kereső, jellegzetes stílust alakított ki. Számos kiállítási díj és elismerés, köztük a Munkácsy-plakett tulajdonosa. 1978-ban Munkácsy-díjat kapott, 1984-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Szobrászattal is foglalkozik. (MFGA)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  1942-1947 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, Rudnay Gyula irányításával. Kezdetben koloritgazdag, expresszív képeket festett, majd a népművészet formavilágának fölhasználásával plasztikai hatásokat kereső, jellegzetes stílust alakított ki. 1962-ben és 1969-ben a Csók Galériában, 1968-ban Kaposvárott és Medgyesegyházán, 1970-ben Vácott, 1974-ben Pécsett és Cegléden, 1975-ben Szegeden, Hajdúszoboszlón és Békéscsabán, 1976-ban Egerben, Dunaújvárosban és Kecskeméten, 1977-ben Veszprémben volt önálló tárlata. Külföldön Londonban, Párizsban, Oldenburgban és Varsóban mutatkozott be. Több kiállítási díj és elismerés, köztük a Munkácsy-plakett (1972) tulajdonosa. 1978-ban Munkácsy-díjat kapott. 1984-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Szobrokat is készít. 1983-ban Szegeden megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. - Irod.: Szamosi Ferenc: Schéner Mihály. Bp. 1978.; Menyhárt László: Schéner Mihály. Bp., 1981.
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1942-47 között Rudnay Gyula és Elekffy Jenő tanítványa volt. 1943 óta kiállító művész. Első önálló kiállítását 1962-ben a Csók Galériában rendezték. 1964-ben Konfár Gyulával közösen állított ki a londoni Grosvenor Galleryben. Festészetét expresszionista hevület és némi szürrealisztikus hatás jellemzi.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  1947-ben fejezte be a főiskolát Rudnay Gyula irányításával. Számos kelet- és nyugat-európai országban, valamint Amerikában járt tanulmányúton. Az ötvenes évek óta szerepel a nyilvánosság előtt, fontosabb egyéni kiállításai: Csók Galéria (1963, 1969), Pécs (1974), Szeged, Békéscsaba (1975), Dunaújváros, Kecskemét (1976), Iparművészeti Múzeum (1977), Zalaegerszeg, Tihany (1979), Műcsarnok, Miskolc, Salgótarján (1983). Külföldön Londonban, Párizsban, Bécsben, Berlinben, Oldenburgban és Varsóban mutatkozott be. A Munkácsy-plakett (1972) és a Munkácsy-díj (1978) kitüntetettje, az érdemes művészi cím tulajdonosa (1984). - Korai munkáit impresszionista felfogás és realista hangütés jellemezte, majd expresszív és szürrealista tendenciák, illetve a párizsi iskola szellemében alkotott. Újabban a magyar folklór ismert típusai tűnnek fel képein a konstruálás szándékával; kontúrjaikból alakítja ki artisztikus színező vásznait, olykor már-már átlépve az absztrakció határán. Mint szobrász, kerámikus és iparművész is tevékenykedik, ismert játéktervező.
• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  Festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező.<br /> 1942-47: MKF, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Műv. Akad., 1993-tól a Széchenyi Irod. és Műv. Akad. tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó Schéner Mihály gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX.századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, texillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban, tervez, majd fest, szobrot készít, "formába önt", mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner Mihály művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner Mihály festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokak aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falára rótt mágikus jeleneteit idézik meg. a művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozatban. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókolós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kézplasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán Schéner Mihály újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner Mihály készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, "elkentaurosodott" lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner Mihály nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt.<br /> Báb- és díszlettervei: Tamás Ervin: Bolhabál, Bcsaba, Jókai Színház; Illyés Gyula: Tűvétevők, Pocci, Tersánszky Józsi Jenő: A varázshegedű, Bábszínház.<br /> Ek: 1962, 1969: Csók G.; 1964: Grosvenor G., London; 1968: Medgyesegyháza; Vaszary T., Kaposvár; KISZ-klub, Népköztársaság út 112.; 1970: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1974: Pécs; 1975: Atelier Mensch, Hamburg; Magyar Int., Varsó; Hajdúszoboszló; Móra F. M., Szeged; Frankel L. Műv. H. Óbuda; 1976: Rudnay T., Eger; 1977: Kamarakiállítás, IM; 1978: Mall G., London; 1979: Munkácsy M. M., (kat.) Bcsaba; Műhelykiállítás, MNG; Múzeum, Tihany; 1983: Műv. H., Szeged; Képcsarnok, Salgótarján; Műcsarnok (gyűjt.); 1984: Uitz T., Dunaújváros; Magyar Int. Szófia; 1985: Derkovits T., Szhely; 1987: Beethoven Műv. Közp., Martonvásár; 1993: Art G., Szeged; Munkácsy M. M. és Meseház. Bcsaba; 1994: Széchenyi Akadémia, Bcsaba; 1996: Csontváry T.; Körmendi G., Széchenyi Akadémia, Bcsaba; 1997: Ópusztaszer; Körmendi G.; 1999: Vigadó G.<br /> Vcsk: 1956: Megyei kiállítás, Munkácsy M. M., Bcsaba; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1960: 8. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1969: Csabai festők jubileumi kiállítása, Bcsaba; 1971: III. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1971, 1972: Salon de la Jeune Sculpture; Grands et Jeunes d'Aujourd'hui, Párizs; 1972: (Vigh Tamással), Városi Kt., Vác; Táblakép '72, Debrecen; 1973: Kortárs festők..., Csontváry T.; Tél a művészetben, Aba Novák T., Szolnok; 1976: XIX. Alföldi Tárlat, Bcsaba; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; 1978: Magyar H., Berlin; 1979: Magyar Kiállítás (kat.), Milánó; 1980: Pápa, Monza (l.)<br /> Mk: IKM, Szfvár; MNG; SZK, Szhely.<br /> Km: Dorottyás kocsi (Vörösmarty úti lakótelep); Berlinerkendős nyanya (Dunaújváros, 1985, Szoborpark); Csikó-huszár (Dunaújváros, Szoborpark).<br /> Válogatott írásai: Egy útkereső fiatal művész, Új Auróra, 1980/8; Áramlatok (Várnai Gitta), Tiszatáj, 1981/10,; Katkics Ilona, Új Auróra, 1983/3.; Gondolatok Kohán Györgyről, Új Auróra, 1983/3., Meditáció Barcsay művészetéről, Új Auróra, 1984/2.; Hommage á Huszárik Zoltán, ÉS, 1986. máj. 23.; Váradi Zoltán fotói, Új Auróra, 1987/1.; Építészeti és textilművészet, Csete György építész, Csete Ildikó textilművész, Új Auróra, 1987/2.; Diabolikon, Bcsaba, 1988; Kézkivirágzások, Bp., 1997.<br /> Irod.: Körner É.: Schéner Mihály kiállítása, M. Ép., 1962/4.; D. Fehér Zs.: Húsz év után, MŰV, 1965/4.; Bozóky M.: Schéner Mihály, Tiszatáj, 1968/5.; Perneczky G.: Nincs uborkaszezon, ÉS, 1969. aug. 8.; Baránszky-Jób L.: Schéner Mihály, MŰV, 1969/9.; László Gy.: Schéner Mihály kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4.; Major M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szept. 15.; Frank J.: Bemutatjuk Schéner Mihályt, ÉS, 1972. máj. 6.; Solymár I.: Schéner Mihályról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Bp., 1972., Iszlai Z.: Sötétkék kokasok, ÉS, 1973. szept. 9.; Major M.: Schéner Mihály játékai, ÉS, 1974. júl. 27.; Barta J.: Szárnykészítők, ÉS, 1975. okt. 4.; Juhász F.: A halál ellen játszani, ÉS. 1975. máj. 17.; Pap G.: Kincsek és műkincsek, MŰV, 1975/6.; Frank J.: Schéner Mihály, in: Szóra bírt műtermek, Bp., 1975.; Nagy I.: Játék és művészet, MŰV, 1976/6.; László Gy.: Schéner Mihály, in: Művészetről, művészekről, Bp., 19787.; P. Szűcs J.: Az utak kettéválnak, MŰV, 1978/3.; Lóska L.: Békési művészet, MŰV, 1978/7.; Székely A.: A beskatulyázhatatlan, Új Tükör, 1978. aug. 27.; Szamosi F.: Schéner Mihály (Kismonográfia), Bp., 1978.; Vadas J.: Játék a játékkal, ÉS, 1979. aug. 18.; Németh L.: Schéner Mihály műveiről, MŰV. 1979/4.; Miklós P.: Mit akar ez a múzeum?, MŰV, 1979/10.; Rozgonyi I.: Hosszú út a játszótérig, Beszélgetés a művésszel, MŰV, 1980/5.; Menyhárt L.: Schéner Mihály, Bp., 1982; Ritter, T. P.: Spielzeug von Schéner Mihály, Budapester Rundschau, 1983. ápr. 11.; Várnagy I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6.; Szuromi P.: Rezignáltan, kultúráltan, MŰV, 1983/6.; Láncz S.: Kiállítási Krónika, Jelenkor, 1983/6.; Szuromi P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11.; Mucsi A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3.; Nagy M.: Golgota, MŰV, 1984/9.; Banner Z.: Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11.; Láncz S.: A demiurgosz, ÚM, 1992/6.; Fogarassy A.-Kocsis I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1.; Cs. Tóth J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1.; Kabdebó L.: Schéner Mihály mítoszai, Magyar Napló, 1993. szept. 17.; Nagy Z.: Vándorévek és kibontakozás, ÚM, 1996/12.; P. Szabó E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4.; Mezei O.: Architepikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2.; Szakolczay.: Kikötő, Új Forrás, 1998/3. (M.B.)