A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. 1951-57 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza tanítványa volt. A '60-as és a '70-es években rendszeresen dolgozott Zsenyén. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az 1950-es évektől vesz részt országos tárlatokon. Kortárs magyar művészet külföldi seregszemléin is bemutatták munkáit. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, amelynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbolikus kifejezés, összefoglaló formaadás jellemzi műveit. Munkaábrázolásainál, tájképeinél, aktjainál, képmásainál túllép a valóság egyedi jelein. 1963-ban Hódmezővásárhelyen kerámiaképeket is készített. Az 1970-es évek elején művészete megújult. Komor jelenetek helyett, színesedő palettával kubo-szürrealisztikus tereket, csendéleteket festett, majd a '80-as évekre munkái még oldottabbá váltak. Választékos színvilága, látomásszerűen sejtelmes hangulatai lírai megfogalmazást nyernek. Továbbra is a világ összefüggéseit kutatja, festészete transzcendens elemekkel és allegóriákkal gazdagított. Vonzódik a bibliából kiinduló narratív jelenetek ábrázolásához. Egyházművészeti tevékenységét különböző templomokban lévő seccói jelzik. Nagyvonalúan dolgozza fel a korábbi korok művészi eredményeit, különösen vonzódik a román kor, a gótika és a reneszánsz mestereinek reminiszcenciáihoz. Számos díjjal jutalmazták munkásságát (Munkácsy-díj; Tornyai-plakett; Derkovits-ösztöndíj; Család pályázat II. díj; az egri I. Országos Akvarell Biennále; Művészeti Alap díja; Egry József-díj; a Szegedi Nyári Tárlat díja; a IV. Balatoni Nyári Tárlat festészeti díja, a miskolci Jubileium Tárlat III. díja; a Szegedi I. Táblaképfestészeti Biennále díja; SZOT-díj, a Hatvani XIV. Orsz. Tájképfestészeti tárlat ezüst diplomája; a Szent Miklós Érdemrend aranykeresztje; a Hatvani XIV. Orsz. Tájképfestészeti Biennále arany diplomája. A Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki közgyűjtemény őrzi alkotásait. (S.I.: Műv. 1964/5. P.K.: Műv. 1965/10. ML, P.K.: Műv. 1966/4. S.R.: Műv. 1969/5. Cs.Gy.: Műv. 1972/2)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza növendéke volt. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, amelynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbólikus kifejezés, összefoglaló formaadás jellemzi munkáit. 1961 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1968-ban Bécsben szerepelt egy csoport kiállításon. 1959-62 k. Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1972-ben Egry-díjat, 1968-ban az Egri Akvarell Biennálé-díját, 1969-ben a Tornyai-platettet, 1973-ban Munkácsy-díjat nyert. (ML, S.R.: Műv.-1969/5)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  A Képzőművészeti Főiskolán 1957-ben végzett, Fónyi Géza növendékeként. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, melynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbolikus kifejezése, összefoglaló formaadás jellemzi munkáit. 1961 óta kiállító művész: tárlata 1965-ben és 1972-ben az Ernst Múzeumban, 1968-ban a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében, 1969-ben a Központi Fizikai Kutatóintézetben, 1971-ben a Fészek Klubban, 1976-ban Győrött és Szegeden volt. Ernst Múzeumbeli tárlati számos vidéki városban (Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Eger, Miskolc stb.) bemutatták. 1965-ben szerepelt a Párizsi Ifjúsági Biennálén, 1968-ban kiállított Bécsben és Bolognában. 1959-1962-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1972-ben Egry-díjat, 1973-ban Munkácsy-díjat kapott. 1969-ben elnyerte a Tornyai plakettet. 1968-ban az Egri Akvarell Biennálén, 1975-ben a Szolnoki Festészeti Triennálén díjazták. Könyve: Rousult. Bp. 1965. - Irod.: Szij Rezső: Somos Miklós. Alföld, 1964. 6. sz. - ML
• Művészeti lexikon I-IV.:
  A Képzőművészeti Főiskolán (1951-57) Fónyi Géza növendéke volt. 1959 óta vesz részt kiállításokon. 1965-ben a Párizsi Ifjúsági Biennálén szerepelt és az Ernst Múzeumban volt első számottevő bemutatkozása. Figurális kompozíciót, tájképeket összefogott forma- és színvilág jellemzi. A hódmezővásárhelyi művésztelep hatására kerámiaképeket is készít. Könyve: Roualut, Bp., 1965.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  1957-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Fónyi Géza növendékeként. Tanulmányutakat tett Olasz- és Franciaországban, Jugoszláviában, Norvégiában, Lengyelországban és Bulgáriában. 1961 óta kiállító művész, számos kisebb, vidéki bemutató mellett 1965-ben az Ernst Múzeumban, 1972-ben a Műcsarnokban, 1981-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében jelentkezett gyűjteményes anyaggal. Nagyobb kollekcióval szerepelt Párizsban, Bécsben és Bolognában. 1959-1962-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1972-ben Egry-díjat, 1973-ban Munkácsy-díjat kapott; 1969-ben elnyerte a Tornyai-plakettet, 1967-ben a szegedi nyári tárlaton, 1968-ban az egri akvarell-biennálén, 1975-ben a szolnoki festészeti triennálén díjazták. - Formanyelve sokban merít a középkori és a korareneszánsz művészet stílushagyományaiból; képeiből gyengédség, a tárgyi-figurális lényeglátás, kifejező szuggesztivitás sugárzik. Fest tájképeket, portrékat, figurális kompozíciókat, fő erőssége az intellektuális tartalmú csendélet és életkép. Jelentős akvarellista és a monumentális technikák avatott művelője.