A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Budapest, 1916 -<br /> Festő, grafikus. 1935-41 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán részesült művészi oktatásban. Karlovszky Bertalan, Szőnyi István és Benkhardt Ágost növendéke volt. 1941-42-ben ösztöndíjasként dolgozott Rómában. 1948-52 között a csepeli képzőművészeti szabadiskola vezetője volt. 1952-56 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdió tagjaként tevékenykedett. 1938-től szerepelt egyéni (Mednyánszky Terem, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Fórum Galéria, Kortárs Galéria, Pécs, Miskolc, Szeged, Nagykanizsa, Róma, Parma, Lugano, Zürich, Bécs, stb.) és csoportos (Ernst Múzeum, Fővárosi Képtár, Magyar Nemzeti Galéria, Esztergom, Székesfehérvár) bemutatókon. 1951-től rendszeresen részt vett a Műcsarnokban rendezett Magyar Képzőművészeti kiállításokon. Művészi munkássága a grafikától egészen a monumentális feladatokig terjed. Festészetében töretlenül húzódik végig a realista alapállás, ami az idők folyamán a lágyabb lírai megfogalmazástól a későbbi konstruktívabb formavilágú alkotásaiban is megjelenik. Utóbb eljutott a teljes absztrakcióig. Az ember és ennek problémái foglalkoztatják, de szereti a tájat és a csendéletet is. Számos secco és üvegablak alkotója. Díjak: Munkácsy-díj; Kossuth-díj; a MKF kitüntető érme; az Academia Italia aranyérme; Arany Kentaur Díj, Itália. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban és a szolnoki Dajmanich János Múzeumban. (M.L.: Műv. 1962/1, L.S.: MÉ-1965/2, K.M.: Műv. 1985/3, V.J.: ÉS 1986/9, MÉ)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  (Budapest, 1916 - )<br /> A Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Szőnyi István vezetésével tanult, majd 1941-1942-ben ösztöndíjasként Rómában dolgozott. 1938 óta kiállító művész. 1945 után többek között a Csók Galériában, Szegeden, Szombathelyt és Miskolcon volt önálló tárlata. 1952-ben Munkácsy-, 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. - Sokrétű munkássága a grafikától a monumentális föladatokig terjed. Festészetében töretlenül húzódik végig a realista alapállás, ami az idők folyamán a lágyabb lírai megfogalmazástól a későbbi konstruktívabb formavilágú alkotásaiban is megjelenik. Főként az ember és az emberi lét kérdései foglalkoztatják, de szereti a tájat és a csöndéletet. Otthonosan mozog a murális műfajokban is (Szekkók, nagyméretű üvegablakok Veszprémben, Sárvárott). - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Bp., 1916 -<br /> Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Szőnyi István voltak a mesterei. 1941-42-ben ösztöndíjasként dolgozott Rómában. 1938 óta szerepelt tárlatokon. 1952-ben Munkácsy-díjjal, 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Munkássága a grafikától egészen a monumentális feladatokig terjed. Festészetében töretlenül húzódik végig a realista alapállás, ami az idők folyamán a lágyabb lírai megfogalmazástól a későbbi konstruktívabb formavilágú alkotásaiban is megjelenik. Főként az ember és ennek problémái foglalkoztatják, de szereti a tájat és a csendéletet is. Számos secco és üvegablak alkotója. (MÉ)
• Művészeti lexikon I-IV.:
  (Bp., 1916. okt. 30. - )<br /> Festő. Munkácsy- és Kossuth-díjas. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalannál és Szőnyi Istvánnál végezte 1937-41 között. 1938 óta kiállító művész. 1948-52 között a csepeli képzőművészeti szabadiskola vezetője volt. Történelmi képeivel és életképeivel vált ismertté. Az 50-es években naturalisztikus, jelenleg szerkezetes, dekoratív stílus jellemzi művészetét. A Nemz. Gal. több művét őrzi.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  Festő, grafikus. Kossuth- és Munkácsy-díjas<br /> Budapest, 1916<br /> A Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Szőnyi István vezetésével tanult, majd 1941-42-ben ösztöndíjasként Rómában dolgozott. 1938 óta kiállító művész. Budapesti kiállításai közül a Csók István Galériában és a Mednyánszky Teremben rendezett a legjelentősebb, 1984-ben fiával a Fórum Szállóban közös kiállítása volt. Mint grafikus 1984-ben a Gutenberg Galériában mutatkozott be. Vidéki kiállításai: Szeged, Szombathely, Miskolc, Kölesd, Debrecen, Szekszárd, Celldömölk. Meghívás alapján két alkalommal állított ki Svájcban (Luganó). 1952-ben Munkácsy-, 1953-ban Kossuth-díjat kapott; 1982-ben elnyerte az Accademia Italia aranyérmét és az arany Kentaur díjat is. - Sokrétű munkássága a grafikától a monumentális feladatokig terjed. Festészetében töretlenül húzódik végig a realista alapállás, ami az idők folyamán a lágyabb, lírai megfogalmazástól a mai feszesebb, konstruktív formavilágú alkotásokban jelenik meg. Főként az ember és az emberi lét alaphelyzetei foglalkoztatják, de szereti a tájat és a csendéletet is. Számos murális munkája került kivitelezésre: a Honvédelmi Minisztériumban (gobelin), a sárvári Tanácsházán és a veszprémi Megyei Tanács üléstermében (ablak).