A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő és grafikus. 1956-59 között a szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László növendékeként szerzett rajztanári oklevelet. Tanulmányúton járt több európai országban (Svájc, Olaszország, Délkelet-Franciaország, Hollandia). 1973-ban a Havannai Művészeti Akadémián tanult. 1962 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. (Csók Galéria, Derkovits Terem, Műcsarnok, Debrecen, Miskolc, Eger, Békéscsaba, Pécs, Sopron, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Szeged, Békésszentandrás, Pozsony, Besztercebánya, Kassel, Berlin, Lipcse, Bécs, Bázel, Zürich, Linz, Velence, Capri, London, Sao Paulo, Havanna, Krakkó, Delhi). Több nemzetközi alkotótelep résztvevője (Krakkó, Bácska-Topolya). Tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának és a Magyar Vízfestők Társaságának. 1987-ig Egerben tanított a főiskolán. Mezőtúron él. Díjak: 1968-71 között Derkovits-ösztöndíj; SZOT-díj; Munkácsy-díj; Rippl-Rónai-díj; Egry-díj; Munkácsy-emlékérem; a krakkói Nemzetközi Művésztelep elismerő diplomája; a Szegedi Nyári Tárlat nívódíja; Háborúellenes kiállítás II. díja, Lublin; a Nemzetközi Fametszet Biennálé diplomája, Capri; a kassai Festészeti Biennále nagydíja; az egri Akvarell Biennále díja; a Miskolci Grafikai Biennále díja; Tornyai-plakett, Érdemes Művész. Lóránt első korszakában impresszionisztikus beszámolókat készített közvetlen környezetéről, a vízpartot benépesítő madarakról. Ezután következett a Kőrös árterében időző barna korszaka, később, 1966-ban, amikor Salgótarjánba költözött, festészetében expresszív törekvések kezdtek érvényesülni. Látszólag megelégszik a hazai táj, valamint az emberi figura minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője, de grafikája minden műfajt ural. Rajzai igen plasztikusak. Számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Móricz, Faulkner). Több monumentális alkotás fűződik a nevéhez. Munkáit őrzi a leideni (NL) Egyetemi Klinika Gyűjteménye, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum, a lublini múzeum, az aacheni Ludwig Gyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, stb. (L. M.: Műv. 1970/7, MÉ, Szuromi Pál, N.M.K.: Műv. 1976/5, Új Műv. 1993/1)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő és grafikus. A szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László tanítványaként szerzett rajztanári oklevelet. Tanulmányúton járt több európai országban. 1962 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon (Budapest, Csók Galéria, Miskolc, Eger, Békéscsaba, Pécs, Sopron, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, stb.). 1968-1971 között Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SzOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat, 1962-ben Rippl-Rónai-díjat, 1968-ban Egry-díjat, 1971-ben Munkácsy-emlékérmet kapott. Díjat kapott a Moszkvai Biennálén és a Banska-Bystrica-i fametszet kiállitáson. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Első korszakában impresszionisztikus beszámolókat készített közvetlen környezetéről, vízpartot benépesítő madarakról. Ezután következett a Kőrös ártérben időző barna korszaka. 1966-ban, amikor Salgótarjánba költözött, művészetében expresszív törekvések kezdtek érvényesülni. Látszólag megelégszik a hazai táj és az emberi alak minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője, de grafikája minden műfajt ural. Rajzai igen plasztikusak. Számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Móricz, Faulkner). (L.M.: Műv.-1970/7, MÉ, N.M.K.: Műv-1976/5)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  1959-ben kapott rajztanári diplomát a Szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László növendékeként. Tanulmányutakat tett több európai országban. 1959-1966-ig Kaposvárott, azóta Salgótarjában él. 1962 óta szerepel a hazai tárlatokon és a magyar művészet külföldi bemutatóin. Egyéni kiállítása 1962-ben Kaposvárott, 1968-ban Nagybátonyban, 1969-ben Miskolcon, 1970-ben Budapesten, 1972-ben Pécsett, Győrött, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen és Sopronban, 1973-ban Egerben, 1974-ben Szegeden és a budapesti Csók Galériában, 1975-ben Békésszentandráson, 1976-ban Salgótarjánban volt. Egyéni kiállítással mutatkozott be Lengyelországban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. 1968-1971-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SZOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat kapott. A Rippl-Rónai-díj (1962), az Egri József-díj (1968), a Munkácsy-emlékérem (1971) tulajdonosa, az Egri Akvarell Biennálé (1972) díjnyertese. Nemzetközi díjat kapott a Moszkvai Biennálén, a besztercebányai fametszetkiállításon, oklevelet a szocialista országok festőinek Szófiai Triennáléján (1976). 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Művészetében expresszív törekvések érvényesülnek. Látszólag megelégszik a hazai táj, valamint az emberi figura minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője. - Irod.: Menyhárt László: Vihar elött. Beszélgetés Lóránt Jánossal. Művészet, 1982. 9.: Szabó Ervin: Lóránt János kiállítása. Művészet, 1984. 4.: P. Sz. T.: Művész életrajzok, Bp., 1985.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  1959-ben kapott rajztanári diplomát Szegeden, ezt követően Kaposvárott, Salgótarjában, jelenleg Egerben él, a tanárképző főiskola tanára. Tanulmányúton járt számos európai országban. 1962 óta szerepelt a hazai és külföldi nyilvánosság előtt: eddig kb. 20 hazai és hét külföldi kiállítása volt. Fontosabb jelentkezései: Kaposvár (1962, 1983), Miskolc (1969), Budapest (1970, 1974, 1983), Békéscsaba és Hódmezővásárhely (1972), Szeged (1974), Salgótarján (1976), Keszthely (1983). Egyéni tárlatai voltak Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Jugoszláviában és Ausztriában. 1968-1971-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SZOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat kapott. A Rippl-Rónai díj (1962), az Egry József-díj (1968) és a Munkácsy-emlékérem (1971) tulajdonosa. Nemzetközi díjat nyert Olaszországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában és az NDK-ban. - Művészete a fiatal generáció expersszív törekvéseit képviseli. Az alföldi festészet tradícióiból indul ki, de kifejezőeszközeit újabb hatások is alakították. Látszólag beéri a táj és az emberi alak minimálisra redukált formai motívumaival, valójában azonban sokkal mélyebbre, és az ember lelkivilágát fedi fel. Főhőse az osztályt váltó ember, aki kitartóan keresi helyét és stabilitását. A fa- és linómetszés kiváló művelője.
• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  1956-59: szegedi TF, mestere: Vinkler László. 1967: Nközi Művésztelep, Katowice (PL); 1973: tanulmányút, Havannai Művészeti Akadémia (KUB); Nközi Akvarell Telep, Torgoviste (BG); 1978: Nközi Művésztelep, Bácska-Topolya (YU); 1983: tanulmányút, Svájc, Délkelet-Franciaország; 1968-88: Kunst Messe, Bázel; 1992: tanulmányút, Velence (OL); 1993, 1995, 1997: tanulmányút, Leiden (NL); 1964: IBA Könyvilllusztrációs kiállítás elismerő diplomája, Lipcse; 1971: Rippl-Rónai díj; 1972: Munkácsy-díj; 1974: Nközi Művésztelep elismerő diplomája, Katowice (PL); 1977: Szegedi Nyári Tárlat nívódíja; 1980: Festészeti B. nagydíja, Lublin (PL); 1982: Nközi Fametszet B. diplomája, Capri (OL); 1988: érdemes művész; 1994: Miskolci Grafikai B. díja; Egri Akvarell B. díja; 1997: Tornyai-plakett. A Magyar Művészeti Műhely, a Magyar Festők Társasága és a Magyar Vízfestők Társasága tagja, Mezőtúron él. A 60-as, 70-es évek hazai festészetének egyik legeredetibb képviselője. Művészi felfogása látszólag a vásárhelyiek realista szemléletével rokonítható. Lóránt János Demeter magányos, szuverén egyéniség. Korán rátalál sajátos témavilágára és szuggesztív kifejezési eszközeire. Főként a végtelenséget sejtető kopár tájak, folyóparti térségek érdeklik, ahol rendszerint magányos vagy mechanikus rendben megjelenő apró alakok tűnnek fel. Mintha Mednyánszy vagy Nagy István figurális felfogását építené tovább, amikor megteremti tömbös, magukba roskadó, zárkózott lényeit, akik szemlátomást a föld gyermekei, ám ilyenformán is mélységesen magányosak és elhagyatottak. Annál is inkább, mivel Lóránt János Demeter monokróm szürkés, okkeres képfelületeket alkot. Ezzel valami álomszerű misztikát kölcsönöz látomásainak. A 80-as években kipróbálta a textíliákban rejlő képalkotási lehetőségeket. Talán ez is közrejátszik, hogy ettől kezdve festői előadása is színesebbé válik. Most már Csontváry vagy Földi Péter eleven színkultuszából töltekezik, másrészt a szürreális komponálás és az ironikus emberfelfogás is beépül művészetébe. Lóránt János Demeter konzekvens, sokoldalú alkotó, aki az olajfestészet mellett a grafikában, a vízfestészetben is jelentős műveket alkotott.<br /> Ek: 1962: Somogyi Képtár, Kaposvár; 1968: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1970: Derkovits T.; 1973: JPM, Pécs; Tornyai J. M., Hmvhely; 1974: Csók G.; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1978: Városi Képtár, Győr; Műv. Közp. Békésszentandrás; 1981: Városi Képtár, Linz; 1982: Miskolci Képtár; 1983: Műcsarnok; 1984: Prága; 1986: Berlin; Déri M., Debrecen; 1991: Pozsony, 1992: Bécs; 1993: Városi Képtár, Zürich; 1993: Leiden (NL); 1997: Kassel (D); 1998: Szolnoki G.<br /> Vcsk: 1964. Nközi Könyvillusztrációs kiállítás, Lipcse; 1965: Nközi Fametszet B., Besztercebánya; 1968: Stúdió '58-68, Műcsarnok; 1970-97: Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Tornyai J. M., Hmvhely; 1971: Magyar festők, Havanna (KUB); 1972: Nközi Festészeti Triennálé, Kassa; 1974: Nközi Festészeti B., Sao Paulo (BR); 1975-97: Szegedi Nyári Tárlatok; 1976: XXXVII. Velencei B.; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; 1978: Grafikai B., Krakkó; Nközi Festészeti B., Delhi; 1978-95: Grafikai B., Miskolci Akvarell B., Eger; 1980: Nközi Fametszet B., Capri; 1981: London, Nközi Realista Festészeti Triennálé, Szófia; 1982: Orsz. Képzőműv. Kiállítás, Műcsarnok; Nközi háborúellenes kiállítás, Lublini M. (PL); Ludwig Gyűjt., Aachen; MNG; Móra F. M:, Szeged; SNG; Pozsony; Patkó Gyűjt.<br /> KM: pannó (1973, Magyargéc, étterem); mozaik (1975, Balatonalmádi, üdülő); pannó (1987, Tiszaszentmárton, Ált. Isk.); textil falikép (1991, Kunszentmárton, takarékszövetkezet); textil faliképek (1993, Bp., bankszékház); textil falikép (1994, Balatonföldvár, Közösségi H. (Gönczi Andrással); Zene (textil falikép 1996, Bazel-Allschwill, koncertterem).<br /> Irod.: Losonci M.: Látogatás Lóránt János Demeternél MŰV, 1970/7.; Rózsa Gy.: Lóránt János Demeter szigorú embersége, Népszabadság, 1970, 249. sz.; Aszalós E.: Hegyek között, MŰV, 1976/5.; Chikán B.: Ki miért akvarellez?, MŰV, 1979/8.; Menyhárt L.: Vihar előtt. Beszélgetés Lóránt János Demeterrel, MŰV, 1982/9.; P. Szabó E.: Kívülről befelé. Lóránt János Demeter kiállítása, MŰV, 1984/5.; Seregélyi Gy.: Magyar festők és grafikusok adattára, Szeged, 1988; Supka M.: Nomád pasztorál. Lóránt János Demeter művészetéről, Kortárs, 1992/6. (Sz. P.)