A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1926-1933 között Rudnay Gyula tanítványa volt. Később tanársegéd lett a nagyrabecsült mester mellett. A '30-as évek elején Paál László bűvölete és Rudnay vészesen villogó fehérjei, sűrű feketéi tartották fogva. 1930-tól állított ki. 1933-ban Szeghalomra került tanárnak. Világosabbá, könnyedebbé vált festészete, megkezdődött a fények és színek végigtartó uralma. 1935-ben szerepelt először a debreceni Déri Múzeumban. 1937-től Nyíregyházán tanított a Tanítóképzőben. Országos elismerését az 1944-es Tamás Galéria-beli kiállítás hozta meg. 1948-ban került Budapestre a Műszaki Egyetem rajzi tanszékére, ahol adjunktusként tanított, majd docensi kinevezést kapott. 1959-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában volt önálló kiállítása. Alkotásai külföldre is eljutottak. A paraszti életből vett jeleneteket, portrékat, táj- és csendéletképeket festett. Az érzelmi intenzitás, a monumentális és konstruktív formaképzés, a kompozíciókban sűrűsödő indulat és rend itthon és külhonban egyaránt sikert hoztak számára. Több festményét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni és a nyíregyházi múzeum. (ML, MMK, D.F.Zs.: Műv. 1968/12. Sz.K.K.: Műv. 1984/7)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1926-1933 között Rudnay Gyula tanítványa volt. Később tanársegéd lett a nagyrabecsült mester mellett. A '30-as évek elején Paál László bűvölete és Rudnay vészesen villogó fehérjei, sűrű feketéi tartották fogva. 1930-tól állított ki. 1933-ban Szeghalomra került tanárnak. Világosabbá, könnyedebbé vált festészete, megkezdődött a fények és színek végigtartó uralma. 1935-ben szerepelt először a debreceni Déri Múzeumban. 1937-től Nyíregyházán tanított a Tanítóképzőben. Országos elismerését az 1944-es Tamás Galéria-beli kiállítás hozta meg. 1948-ban került Budapestre a Műszaki Egyetem rajzi tanszékére, ahol adjunktusként tanított, majd docensi kinevezést kapott. 1959-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában volt önálló kiállítása. Alkotásai külföldre is eljutottak. A paraszti életből vett jeleneteket, portrékat, táj- és csendéletképeket festett. Az érzelmi intenzitás, a monumentális és konstruktív formaképzés, a kompozíciókban sűrűsödő indulat és rend itthon és külhonban egyaránt sikert hoztak számára. Az MNG több festményét őrzi. (ML, MMK, D.F.Zs.: Műv.-1968/12)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Festő, grafikus, a Műszaki Egyetem adjunktusa volt. Rudnay Gyulánál tanult. Számos egyéni (1959, 1964, 1969) és csoportos tárlatokon bemutatott paraszti tárgyú életképei, portréi, tájképei az alföldi iskola szellemét és színvilágát tükrözi. - MK
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán 1926-33 között Rudnay Gyula tanítványa volt. 1930 óta kiállító művész. Reális megfogalmazású, a paraszti életből vett jeleneteiből, portréiból, tájképeiből több önálló kiállítást rendezett, legutóbb 1959-ben az Ernst Múzeumban, majd 1964-ben a Csók Galériában. 1933-tól 1947-ig különböző vidéki városokban mint pedagógus működött. 1948 óta a Műszaki Egyetem rajztanszékének adjunktusa. A Nemz. Gal. több festményét, rajzát őrzi.
• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  1926-30: MKF, mestere: Rudnay Gyula, akinek 1926-33 között alakrajz tanársegédje. 1933-36 között a szeghalmi reálgimn. rajztanára. 1936-tól a nyíregyházi református tanítóképzőben tanított. Nagy hatást tett rá Tildy Zoltán, akkor szeghalmi lelkész, majd apósa, Kiss Lajos, néprajztudós. Aktív szerepet vállalt a nyíregyházi Benczúr, majd a Bessenyei Kör munkájában, 1947-ben a Bessenyei György Népfőisk. egyik tanára. 1948-tól a BME rajztanszékének adjunktusa, majd docense volt.<br /> Korai művei (Krumpliszedés, Hálóhúzó, Hazafelé) tiszai, szabolcsi, Kőrös-parti élményeiből táplálkoztak. Második korszakában fokozatosan távolodott mestere, Rudnay hatásától. Szűkszavúan, színekben is redukáltan fogalmazott, művein a fény jelenti a szervező, rendező elvet (Fényözön, Őszi napsütés). A 40-es években még mindig a paraszti élmények izgatták. Súlyosan, tömbszerűen fogalmazta meg a kubikusokat, földműveseket ábrázoló jeleneteit (Pihenő kapás, Szántóföldek). Utolsó évtizedében művészete konstruktívvá vált például csendéleteiben (Sályi utca, 1955). Ekkor készíti portréit (Kiss Lajos, Török Erzsi), amelyek egy részét rézkarcban is megörökített (Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Sándor).<br /> Ek: 1936, 1939: Déri M., Debrecen; 1944: Tamás G. 51. kiállítása (Andrássy Kurtával); 1947: Régi Műcsarnok; 1953: Fényes A. T. (kat.); 1958: Déri M. (Buza Barnával, Debrecen; 1955, 1964, 1969: Csók G. (kat.); 1959: Ernst M.; 1964: Móra F. M., Szeged: 1970: Gimn., Kisvárda (kat.); 1971, 1986: Jósa A. M., Nyíregyháza; 1975: MNG; Tornyai M., Hmvhely (emlékkiállítás kat.)<br /> Vcsk. 1947: Művészek Szabadszervezete I. kiállítás; 1950: 1. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1969, 1962: 8.,9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1969: Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok; 1971: Új művek, MNG; 1978: Alföldi tájak és emberek, Potsdam (NDK); 1984: Öt alföldi festő, Rashid G., Bagdad. <br /> Mk: Déri M., Debrecen; Jósa A. M., Nyíregyháza; MNG<br /> Irod.: Oelmacher A.: (kat. bev., Fényes Adolf T., 1953); László Gy.: (kat. bev., Csók G., 1964); D. Fehér Zs.: (kat. bev., Csók G., 1960), Pogány Ö. G.: (kat. bev., Kisvárda, 1970); B.J.: Boross Géza képkiállítása, Jövő mérnöke, 1964. máj. 4., Sz. Kürti K.: Magyar tájképek a Déri Múzeum gyűjteményéből. Kiállítás a Rashid Galériában, Bagdad, 1984, MŰV, 1984/7.; Sz. Kürti K.: Az Alföld szerelmese: Boross Géza (1908-1917), Szabolcs-Szatmári Szemle, 1990/4. (Sz.K.K.)