A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1933-tól pedig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult, ahol egy ideig tanársegéd is volt. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként, 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányokat folytatott. A '40-es évek elején a nagybányai művésztelepen is megfordult. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakiskola tanára volt, 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Számos egyéni kiállítása volt Budapesten. 1962-től több olasz városban mutatta be műveit. Rendszeresen szerepelt a Nemzeti Szalon csoportos tárlatain, fővárosi akvarell kiállításokon, Kolozsvárott az Erdélyi Képzőművészek kiállításain, ill. a Magyar Rézkarcolók Egyesülete, a Barabás Miklós Céh, az Olasz Rézkarcolók Szövetsége seregszemléjén. Díjak: a Főváros fametszet díja; a budapesti akvarell kiállítás díja; a budapesti rézkarc kiállítás díja. 1960 Firenze, 1961 Róma, 1966 pedig San Marino nemzetközi díja. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. A Várnegyeddel és olasz műemlékekkel sokat foglalkozott. Témáit számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Számos balladát illusztrált. Nagyobb rézkarcsorozatokban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. Munkáit őrzi a Fővárosi Képtár és a Magyar Nemzeti Galéria. (Horváth Teréz adatközlése nyomán, ML, MÉ, NF)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként. A nagybányai művésztelepen is folytatott tanulmányokat. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. Több európai országban járt tanulmányúton. Itthon és külföldön rendezett kiállításokat. Olaszországban többször is szerepelt alkotásaival. 1940-ben a főváros fametszetdíját, 1941-ben pedig az akvarell-díját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. 1964-ben a Firenzei Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell, val. a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. (ML, MÉ, NF)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  A Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Olaszországban folytatott tanulmányokat, ahova azóta is többször visszatért. Franciaországban, Ausztriában, Németországban és Jugoszláviában járt tanulmányúton. 1940 óta kiállító művész, hazai bemutatói (1955, 1963, 1972, 1974) mellett többször kiállított Olaszországban. 1940-ben a főváros fametszet-, 1941-ben akvarelldíját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinoban nyert nemzetközi díjat. 1964 óta megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta föl a budai vár építészeti emlékeit. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; - Tóth Ervin: Élesdy István. Bp. 1987.
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő és rézkarcoló. Előbb Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál és Varga N. Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában volt ösztöndíjas. Főleg rézkarcokat készít. 1955-ben és 1963-ban önálló kiállításon mutatta be munkáit.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Rómában folytatott tanulmányokat. Tanulmányutakon Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Marokkóban, Németországban és Jugoszláviában járt. 1940 óta kiállító művész, számos hazai bemutatója mellett (Budapest, Veszprém, Szombathely stb.) több alkalommal kiállított Olaszországban. Legutóbb a Csontváry Teremben (1982), Szolnokon (1983) és Pécsett (1984) szerepelt. 1940-ben a fővárosi fametszet, 1941-ben akvarell díját nyerte el; 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. A Firenzei Akadémia tiszteleti tagja (1964). - Érzékeny,kiváló megfigyelőkészségű grafikus, kedvvel rajzolja és festi a főváros régi városnegyedeinek vedutáit. (26 akvarellje díszíti Pereházy Károly: A Várnegyed című könyvét.) Fő műfaja, az akvarell és a rézkarc, de foglalkozik olajfestészettel is; ilyen technikájú képeinek témája a vidéki élettel kapcsolatos.
• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  Művészeti tanulmányait Szolnokon Pólya Tibornál kezdte, majd Szőnyi Istvánnál tanult. 1933-38: MKF, ahol ugyanekkor tanársegéd is volt. Mestere: Glatz Oszkár és Varga Nándor Lajos. 1940: Bp.-i rézkarc kiállítás díja; 1941: Bp.-i Akvarell Kiáll. díja; 1960: Firenze, 1961; Róma; 1966: San Marino díja; 1939: római ösztöndíjas. 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányutakat folytatott. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakisk. tanára. 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Főleg akvarelleket és rézkarcokat, de fametszetet, hidegtűt és akvatinta műveket is készített. Témáit a számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Sokat foglalkozott a Várnegyeddel, olasz műemlékekkel. Illusztrált balladákat is.<br /> Ek: 1947, 1948, 1956: Bp. (gyűjt. kiállítás); 1962: KKI Kt.; 1962: több olasz városban állított ki; 1964: Cegléd; 1981, 1984, 1986: Bp.-i kiállítások; 1984: Zalaegerszeg.<br /> Vcsk: 1933, 1934, 1936, 1937: Tavaszi Tárlat, Nemzeti Szalon; 1940, 1941: Akvarell Kiállítás, Bp.; 1942, 1943, 1944: Erdélyi Képzőművészek kiállítása, Kolozsvár; 1946: Magyar Rézkarcolók Egyesülete, Barabás Miklós Céh, Olasz Rézkarcolók Szövetsége; 1951-54, 1960: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok.<br /> Km: FK, MNG.<br /> Irod.: MŰV, 1963/2., 1964/10., 1965/4., 1961/12., 1967/8.; Új Tükör, 1981/41. (H. T.)