A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. Apja mellett segédkezett, aki templomi felszereléseket készített, közben Károlyi Lajos festőművésztől tanult festeni. 1907-től egy ideig Bécsben tartózkodott. A '10-es években Budapesten élt. Utazásai során elkerült Szentpétervárra, ahol közel egy évig tartózkodott. Hazatérve Szegeden telepedett le, és fontos szerepet töltött be a város művészeti életében. 1945 után Szegeden festőiskolát is vezetett, sok tehetséges festő került ki keze alól. 1962-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításán kb. 100 művét mutatták be. Világos tónusú táj- és figurális képeiből, a higgadt, leszűrt életszemlélet és a lágy színekkel kifejezett líra tükröződik. Sommás előadású munkáin általában alföldi, Tisza-parti részleteket és finoman megfigyelt utcai, piaci jeleneteket rögzített meg. A Szegedi Múzeum több művét őrzi. Állami-díjjal jutalmazták pedagógusi és festői munkásságát. (Sz. Z.: Műv. 1968/7)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. Apja mellett segédkezett, aki templomi felszereléseket készített, közben Károlyi Lajostól festőművésztől tanult festeni. 1907-től egy idegi Bécsben tartózkodott. Az 1910-es években Budapesten élt. Utazásai során elkerült Szentpétervárra, ahol közel egy évig tartózkodott. Hazatérve Szegeden telepedett le, és fontos szerepet töltött be a város művészeti életében. 1945 után Szegeden festőiskolában is vezetett. Sok tehetséges festő került ki a keze alól. 1962-ben a Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításán kb. 100 művét mutatták be. Világos tónusú táj- és figurális képeiből, a higgadt, leszűrt életszemlélet és a lágy színekkel kifejezett líra tükröződik. Sommás előadású művein általában alföldi, Tisza-parti részleteket és finoman megfigyelt utcai, piaci jeleneteket rögzített meg. A Szegedi Múzeum több művét őrzi. Állami díjjal jutalmazták pedagógusi és festői munkásságát. (Sz. Z.: Műv.-1968/7)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Szeged egykori festő-doyenje, s a város utolsó félszázad képzőművészetének nemcsak hiteles tanúja, de tevékeny részese is volt. Érettségi után atyja mellett segédkezett, aki templomi fölszereléseket készített. Közben folytatta Károlyinál a festés elsajátítását. Az első világháború után a Tanácsköztársaság idején az akkor létrejött helyi forradalmi művész-szakszervezet titkári teendőit látta el. Ettől kezdve kapcsolódott be hosszú évtizedekre menően a szegedi művészeti életbe. A második világháború után a Magyar-Szovjet Baráti Társaság vezetősége képzőművészeti célokra termet adott Vlasicsnak, aki ott egy közel 100 tagú munkás festőiskolát indított be. 1962-ben a Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításán kb. 100 művét mutatták be. A városi tanács és a Móra Ferenc Múzeum több művét (Tisza partján, Batyuzók, Szénrakodás) őrzi. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975.