A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. Építésznek készült, később festészeti tanulmányokat végzett Bécsben E. J. Schindler mellett Bécsből 1874-ben érkezett Münchenben, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult. Eleinte számos architektonikus utcaképpel, városi látképekkel, azután életképekkel és falurészletekkel vett részt kiállításokon. Stílusa aprólékosan naturalisztikus. 1885-ben elnyerte a főváros tájkép díját. 1887-ben a Ráth-díjat, 1889-ben az Esterházy-díjat, 1920-ban az állami vízfestmény-díjat, 1921-ben a Halmos-díjat, 1922-ben és 1923-ban a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díját, 1925-ben a székesfőváros akvarell díját kapta. Művészeti tevékenységét állami nagy aranyéremmel jutalmazták. 1928-ban gyűjteményes tárlata volt a Műcsarnokban. Néhány képe külföldi múzeumokba került. 1889-ben kinevezték a Mintarajziskola tanárává, 1915-ben a budapesti Iparművészeti Iskola igazgatója lett. 1929-ig a Műegyetemen a díszítő rajz- és népművészet tanára volt, egyben a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének elnöke. (Éber, ML, L-MMM)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Építésznek készült, majd a festői pályát választva két évig Bécsben dolgozott E. J. Schindler mellett. 1889-ben a mintarajziskola tanára, 1915-ben az Iparművészeti Főiskola vezetője lett. 1917-től 1929-ig a Műegyetemen az ornamentális rajz- és népművészet tanára volt. Finoman részletező, naturalista stílusban festett városképekkel, derűs életképekkel számos kiállításon vett részt és több díjat nyert. Az 1910-ben alakult Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete első elnökévé választotta. Jelentős érdemeket szerzett a rajzoktatás reformja terén. 1929-ben gyűjteményes kiállítást rendeztek a Műcsarnokban. - Irod.: Nádler Pálma: Nádler Róbert élete és művészete. Bp. 1942. - ML
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Építésznek készült, majd festészeti tanulmányokat végzett Bécsben E. J. Schindler mellett. Eleinte városi látképekkel, azután életképekkel és falurészletekkel vett részt kiállításokon. Stílusa aprólékosan naturalisztikus. 1885-ben elnyerte a főváros tájkép-díját. 1887-ben a Ráth-díjat, 1889-ben az Esterházy-díjat, 1920-ban az állami vízfestmény-díjat, 1921-ben a Halmos-díjat, 1922-ben és 1923-ban a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díját, 1925-ben a székesfőváros akvarell-díját. Művészeti tevékenységét állami nagy aranyéremmel jutalmazták. 1928-ban gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Néhány képe külhoni múzeumokba került. 1889-ben kinevezték a Mintarajziskola tanárává, 1915-ben a bp.-i Iparművészeti Iskola igazgatója lett. 1929-ig a Műegyetemen a díszítő rajz- és népművészet tanára volt, val. a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének elnöke. (Éber, ML)
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő. Építésznek készült, majd a festői pályát választva Bécsben két évig dolgozott E. J. Schindler mellett. 1889-ben a Mintarajziskola tanára, 1915-ben az Iparművészeti Iskola vezetője lett. 1917-től 1929-ig a Műegyetemen az ornamentális rajz és népművészet tanára volt. Finoman részletező, naturalista stílusban festett városképekkel, derűs életképekkel számos kiállításon vett részt s több díjat nyert. Az 1910-ben alakult Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete első elnökévé választotta. Jelentős érdemeket szerezett a rajzoktatás reformja terén. 1928-ban műveiből gyűjt. kiállítást rendeztek a Műcsarnokban. - Irod. Nadler P.: N. R. élete és művészete. Bp., 1942. Dömötör István
• Művészeti lexikon I-II.:
  Építészetet tanult, majd festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben s képekkel (Két nővér, A festőnő stb.) végül falurészletekkel vett részt a kiállításokon. Iparművészettel is foglalkozott s a díszítő rajz tanára a budapesti műegyetemen.