A TANG LOVAK: 

A Tang-dinasztia uralkodása (i.sz. 600–900) óta tősgyökeres kínai dinasztia nem hódította meg többé Belső-Ázsiát. Az akkori sikert kiváló lovaiknak tulajdonítják. A Tang-kor nemcsak a ló tenyésztésében, hanem ábrázolásában is soha túl nem szárnyalt csúcsot ért el. Legszebbek a háromszín-mázas cseréplovak...

Az 1880-as években a Pejvang-hegység lábánál élő parasztok Tang-kori sírokban cserépfigurákra bukkantak. Rendszeresen ásni kezdtek utánuk, egyre jobban belejöttek a restaurálásukba is, majd régiség kereskedőknek adogatták el a talált tárgyakat. A századfordulóra a Longhaj vasútvonal építése elérte Lojangot, a régi keleti fővárost. A vasútépítés közben számos ősi sírt tártak fel, amelyekből tömegével kerültek elő ólommázas kerámia edények és figurák. Ezeket archeológusok kezdték tanulmányozni, s a jó vétel reményében ideözönlöttek a pekingi és sangháji kereskedők is. Ám a sírok hamarosan kiürültek. A régi darabok javítására kinevelődött helybéli kézművesek ekkor az eredeti figurák hasonmásait kezdték gyártani. Ebből mára csaknem százéves hagyomány lett, miközben 400 félét készítenek: edényeket, fejpárnát, ember- és állatfigurákat – s legfőképp gyönyörű Tang-lovakat...

Maga a cseréptest fehér, vagy fehér öntőfölddel borított agyagból készül, amelyet főleg sárga (vasoxid), zöld (rézoxid) és fehér (valójában színtelen) fényes ólommázzal öntenek le. Néha mutatóban más színek is megjelennek – a kobalt kékje, a mangán barnája –, de a szaknyelv a háromnál több színűeket is Tang tricolor-mázas kerámiának (Tang-szan-caj) nevezi. A színeket a mesterek rendszerint összefolyatták, sokszor semmi összefüggés sem fedezhető fel a színek és a formák között, mintha találomra, össze-vissza löttyintették volna rájuk a különféle mázakat –, de ez az esetlegesség valami különös, modern varázst ad nekik. Az összefolyó máz fényes ragyogása a kínaiakat a folyó vizére vagy a vonuló fellegekre emlékezteti. A Tang-lovak – még a ma készült műtárgy-másolatok is – rendkívül finoman kidolgozottak, nagy mesterségbeli tudással készülnek. Némelyikük áll, mintha parancsra várna figyelmesen, másikuk vágtázik, ugrik, megrázza sörényét, kitágult, harcra kész orrcimpákkal – sugárzik belőlük az erő, egy letűnt kor elfelejtett szépsége és nagysága. 

Forrás: terebes