AKCIÓBÓL HÁTRALÉVŐ IDŐ

Kategóriák

paypal

MPL_logo_miniPostaPont_logo_miniMOL_logo_mini

Óvja környezetét, kérjen újrahasznosított csomagolást!

További információért, kérjük, hívja a +(3630)1999-441 telefonszámot.

Kisfaludi Stróbl Zsigmond : Ady Endre szobor

Termék kód: [1151/UZ-N]

350.000 Ft 262.500 Ft
e-mail ajánlás
Hatalmas terrakotta szobor.
Hibátlan állapotú, jelzett STROBL szobor, jelezve jobbra hátul, Ady Endre emlékmű - pályázati terv, 1954.
Maga a kerámia teljesen ép, fotó szerinti máz hibával.
Nagyméretű ülő Ady szobor, rendkívül ritka, gyűjteménybe való darab.
Ady Endre relikviákat gyűjtők figyelmébe ajánlott.

47 cm
23 cm
35 cm

Kisfaludi Strobl Zsigmond

szobrász

Születési hely: Alsórajk
Születési dátum: 1884
Honlap:

Kiállítások az adatbázisban: 
Miénk a tér

Mesterei: Mátrai Lajos György, Lóránfi Antal, Breneck, Anton, Radnai Béla.

1901-1904: Iparművészeti Iskola, 1904-1905: Stadtgewerbeschule, Bécs, 1905-1908: Országos Mintarajziskola, 1912-1913: Julian Akadémia, Párizs. Mesterei: Mátrai Lajos György, Lóránfi Antal, Anton Breneck, Radnai Béla. 1903: Iparművészeti Iskola kisplasztikai első díj, 1904: Deák ösztöndíj (Zala vm.), 1912: Rudics-díj, 1917: Ferenc József-rend hadiékítményes lovagkeresztje, 1919: Lipótvárosi Kaszinó díja, 1922: Erzsébetvárosi Kaszinó szobrász-díja, 1926: Gold Medal of Philadelphia, 1927: Pittsburgh város aranykulcsa, Varsói Szépművészeti Társulat aranyérme, 1929: Magyar Kis Állami Aranyérem, 1929: Barcelonai Nemzetközi Kiállítás aranyérme, 1930: Ipolyi Arnold-díj, Diploma di Partecipazione Monza, 1931: Corvin-koszorú, 1937: Párizsi Világkiállítás Diplome d' Honneur, 1941: Magyar Érdemrend középkeresztje, 1950 és 1953: Kossuth-díj, 1952: kiváló művész, 1954, 1955, 1970: Munka Vörös Zászló Érdemrendje, 1966: Munka Érdemrend arany fokozata, 1970: Lenin-emlékérem, 1974: Magyar Népköztársaság Zászlórendje. 1925: kormányfőtanácsosi cím, 1922-től Szinyei Társaság tagja, 1958-tól a Fészek Művészklub elnöke haláláig. Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Szövetség elnökségi tag 1949-től, Országos Béketanács tagja 1955-től, Magyar-Szovjet Baráti Társaság vezetőségi tagja, 1958-tól a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának tiszteletbeli tagja. 1921-től díjazás nélkül, 1924-től felkért, 1925-től rendes tanár a Képzőművészeti Főiskola-án 1960-ig. 1912-ben a Rudics-díj révén bejárta Európát (Firenze, Róma, London, Párizs), 1927-1928-ban angliai és amerikai utazást tett. 1931-1937 között több alkalommal, hosszabb időt töltött Angliában, 1948-ban Párizsban, majd ismét Londonban dolgozott rövid ideig. 1945 után többször járt a Szovjetunióban (1948 és 1955, 1960-ban Moszkva) és más szocialista országban, 1958-ban a Béke Világkongresszus magyar delegációjának tagjaként Stockholmban. Apja göcseji tanító volt. Az Iparművészeti Iskola kisplasztikusi első díját még Strobel Zsigmondként nyerte el. A tehetséges szobrásznövendék 1904-ben, Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult, ahol a bécsi barokk-szecesszió hatott rá. Bécsben kiállításon is szerepelt. 1904 és 1905 nyarán Stróbl Alajos és Telcs Ede műtermében képezte magát. 1907-ben vett részt először műcsarnoki kiállításon, de az Új Idők már 1906-tól közölte műveinek reprodukcióit. Ernst Lajos támogatásával jutott műteremhez, 1908-ban az Akácfa utcában. A Százados úti művésztelepen, annak alapításától, 1911-től 1944-ig dolgozott. Sokoldalú művész, készített portrét, aktot, domborművet, kisplasztikát, érmet, porcelán figurát és főként monumentális emlékművet. Minden munkában kitűnően érvényesítette technikai tudását. Műveit - a monumentális szobroktól az apró porcelán figurákig - lendület, elegancia, mozgalmasság, dekoratív kompozíció és formaképzés jellemzi. Művészete a német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának hatása alatt fejlődött, a példakép klasszikus fegyelmét azonban némileg feloldva, lágyabbá tette saját plasztikáját. Erőteljesen hatott rá az akadémizmus, melynek nemzetközileg elismert, jó felkészültségű mestere volt. Itthon a klasszicizáló akadémizmus három nagy, sokat foglalkoztatott képviselőjének egyike, Sidló, Szentgyörgyi mellett. Korai szűkszavú, zártan komponált figurái magukon viselik a korszak mértéktartó dekorativitását. Később romantikus lelkületéből fakadó formagazdagsága, lendületes ábrázoló képessége az expresszív realizmus mesterévé avatta, emlékműveiben a neobarokk akadémizmus vált uralkodóvá. Kései alkotói periódusában korábbi korszakainak tanulságait, stílustendenciáit érvényesítette, alkalmazta műveiben; szakmai felkészültségét a megrendelők elvárásaihoz igazította, de mindvégig megőrizve a klasszikus művészet hagyományait. Művészetének középpontjában az ember állt. Portrészobrászként kiemelkedően jelentős. 1910 körüli művei a korabeli kortárs művészeti törekvéseket mutatják (Gara Arnold portréja, 1909), akt szobraiban a klasszicizáló tendenciák jelentkeznek (Fürdő után,1910; Finálé, 1911) s őrződnek meg majd későbbi műveiben is (Vénusz születése, 1918; Lábát törlő asszony, 1922). Első köztéri megbízatását 1913-ban a szentesi szoborpályázat elnyerésével Horváth Mihály szobrára kapta (felállítva 1934-ben). 1914-ben részt vett a Munkácsy pályázaton. Az első világháborúban a sajtó-főhadiszállás tagjaként teljesített katonai szolgálatot, 1917-ben a Gorlicei áttörés emlékművére (Kassa, Katonai Akadémia, elpusztult) kapott királyi megbízást, illetve egymás után készítette el a hadsereg vezetőinek portréit (Arz vezérezredes, 1917). 1918-ban készült E. A. Bourdelle művészetének hatását mutató Ijász c. szobra (Városliget, 1929), mely barokkos szenvedélyével új hang szobrászatában. E felfogás később is jelen van művészetében (Horthy István emlékmű terve 1943). Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti életében, de politikai következmények nélkül. Tagja volt a Képzőművészeti Tanács Jóléti Bizottságának, Őszirózsás katonájának nagyméretű gipszváltozatát felállították 1919. május 1-jén az Alagút mellett és a Parlamentnél. A katona figura egyike a népies hangvételű, expresszív-realista szemléletű műveinek (Kukorica morzsoló,1912; Ápolónő, 1917), melyek a későbbi életműben is fel-feltűnnek (Ózdi hengerész; 1952; Sarjú kaszáló, 1954). A két világháború között a hivatalos művészet reprezentáns alakja, pályája ekkor teljesedett ki. Az 1920-as években Ligeti Miklós kerámiaműhelyében, az angyalföldi műhelyben dolgozott, s velük állított ki 1922-ben, majd 1925-ben és 1926-ban szerepelt a philadelphiai kiállításon. A két évtized alatt több első világháborús hősi emléket készített, elsőként egy ősmagyar keblére dőlő sebesült zászlótartót Kapuvár részére, később Rákoskeresztúr, Körmend, Nyíregyháza, Nagykanizsa, Gyöngyös hősi emlékeit. Az 1921-es, Szabadság téri irredenta emlékszobrok közül az Észak alkotója. Az 1928-as Madonna egyetlen fából készült, gótizáló műve, kevés vallásos szobrának egyike. A Szent Imre (1931) egyik legnagyobb köztéri kompozíciója, mely Izabella főhercegnő megrendelésére készült, és az érzelmes neobarokk emlékműstílus dokumentuma. A magyar huszár (1926, felállítva 1932, Budai vár) viszont rokokós eleganciájával alkalmassá vált a herendi porcelángyár tömeges sokszorosítására. Sok közvetlen megbízást kapott és rendszeresen meghívták a pályázatokra. 1938-ban ő nyerte a Madách-szoborpályázatot, 1942-ben a talapzat elkészült, de a háború miatt nem került felállításra, hasonlóan a Horthy-emlékműhöz, melynek tervei semminemű hasonlatosságot nem mutatnak az 1947-es gellérthegyi emlékművel. 1931-1939 között műterme volt Londonban. Különösen kedvelték portreistaként Angliában, a festő László Fülöp mellett. Kemény Simon segítségével, Lord Rotherme pártfogásával jutott Angliába, a királyi család és az arisztokrácia világába. Nevezetes arcmást készített az angol királyi család egyes tagjairól (Earl of Athlone, Alice hercegnő, Erzsébet hercegnő), ill. a politikai élet nagyságairól (Lord Allenby tábornok, Lord Camrose, Lord és Lady Snowden, A. Chamberlain) és Georg Bernard Shaw-ról, akihez közismert jó barátság fűzte. Shaw-ról 1932-ben mintázott portréja - az író által leghűbb ábrázolásként értékelt alkotás -, Kisfaludi portréművészetének kulcsfontosságú műve, karakterizáló képességének vitathatatlan dokumentuma. 1949-ben Somerset Maugham portréját készítette el az író megrendelésére. Angliában 72 mű képviseli ~ portréművészetét különböző gyűjteményekben, magántulajdonban és a királyi család palotáiban. Itthon is a legfelsőbb körökből (Görgey Artúr, 1913; Tisza István, Szakasits Árpád), illetve a művészvilágból valóak modelljei (Csók István, 1924; Bajor Gizi, 1932; Kodály Zoltán, 1963). 1945 után többször járt a Szovjetunióban, útjai alkalmával készítette a Manyizer és Vucsetics portrékat, 1955-ben Vorosilov marsall mellszobrát. ~ot mesterségbeli tudása, anyagismerete és biztos karakterizáló készsége korának legjobb portrészobrászainak egyikévé tette. A második világháború után művészi pályája töretlenül folytatódott. 1945-ös És mégis elindul a munka című műve a tízes évek expresszív hangját idézi, miként pár évvel későbbi Vándor Petőfije is. 1945-ben őt bízták meg a szovjet parancsnokság, ill. Vorosilov választása alapján, a hazai szobrászat egyik legmonumentálisabb, szimbólum értékű emlékművének, a gellérthegyi Felszabadulási emlékmű (1947) elkészítésével. 1950-ben részt vett a Sztálin szoborpályázaton, megbízást kapott az Ezredéves emlékmű Kossuth és Rákóczi alakjainak elkészítésére, 1952-ben a Parlament melletti Kossuth szoborra. 1960-1966 között több korai művét vásárolta meg Szukarno, Indonézia akkori elnöke. 1967-ben állították fel mozgalmas, monumentális emlékművét Egerben a Végvári harcokat (1930-as szoborterv alapján). A nyolcvankilenc éves szobrász utolsó, életében felállításra került műve az Ózdi hengerész (1973). ~ művészideálja a - politikai rendszertől független - reneszánsz művész volt, aki a legkülönfélébb, egymással esetleg ellenséges viszonyban levő megbízóknak is képes volt dolgozni. Önéletírásában ezért fájlalja a politikailag kompromittált témájú, a nacionalista propaganda körébe tartozó 1945 előtti szobrainak ledöntését, megsemmisítését, szerinte elég lett volna raktárba szállításuk, ahogy az történt az 1990-es években több 1945 utáni művével. Munkásságát mintegy 2600 portré, ötvennél több köztéri mű őrzi, művészetéről Basilides Ábris készített filmet. 1976-ban Zalaegerszegen a Göcsej Múzeumban nyílt meg állandó kiállítása.

Egyéni kiállítások
1917, 1921, 1922, és 1925 • [Iványi Grünwald Bélával], Budapest
1927, 1932 • Ernst Múzeum, Budapest
1935 • White Allom Gallery, London
1954 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)
1955 • Moszkva • Leningrád
1956 • Kijev, Odessza, Harkov, Lvov
1957 • Tallin, Riga
1958 • Kinsky-palota, Prága
1959 • Pozsony
1965 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1965, 1974 • Göcsej Múzeum, Zalaegerszeg
1967 • Alsórajk
1976 (1985) • Emlékmúzeum, Zalaegerszeg
1984 • Szobrász és modelljei, Centenáriumi emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Bánóczi Zsuzsa
Forrás: Artportal.hu