Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Grafikus. 1953-ban végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly növendéke volt. Tanulmányúton járt számos nyugat- és kelet-európai országban, Kínában. 1945 óta szerepel hazai, európai és dél-amerikai kiállításokon. Egyéni tárlatok: Dürer Terem, Magyar Nemzeti Galéria, Helikon Galéria, Miskolc, Zalaegerszeg, Tamási, Debrecen, Kaposvár, Szekszárd, Békéscsaba, Szeged, Lenti, Sarkad, Krakkó, Helsinborg, Berlin, Frankfurt am Main, Bécs, Tokió, Brüsszel, Varsó, Montreal, New York, San Diegó, stb. Díjak: Munkácsy-díj, 1957, 1966, 1970; VIT-díj, Bécs; A Luganói Biennále díja; a Szegedi Nyári Tárlat díja; az Arany Toll Biennále díja, Belgrád; a Miskolci Grafikai Biennále nagydíja; a Tomasso Campanella Művészeti Akadémia ezüstérme; Az év legszebb naptára aranyérem, London; a Tomasso Campanella Műv. Akadémia aranyérme; a IV. Miskolci Orsz. Grafikai Biennále nagydíja; a Pozsonyi Nemzetközi Könyvillusztrációs Biennále díja; Érdemes Művész; a Nemzetközi Andersen Bizottság IBBY díja. Bravúros technikájú grafikus. Dús képzeletének arzenálját jelenítette meg részletgazdag könyvillusztrációin s önálló képein. Műveiben a folklórból merített mesés, balladisztikus elemek vegyülnek a klasszikus grafika hagyományaival, létrehozva egy csak rá jellemző, motívumgazdag, szürrealisztikus világot. Kiemelkednek József Attila és Shakespeare műveihez készített illusztrációi. Linómetszetekből és rézkarcokból álló grafikái mellett jelentős szerepet töltenek be a többnyire vegyes technikával készült festészeti művei. Ezen darabjain Würtz fantáziavilágát és rajzi virtualitását a színek hangsúlyos használatával erősíti. A bizánci ikonokat és a magyar népművészetet egyaránt felidéző vörös és kék árnyalatokat használja fel képzeletalkotta világának megmutatására. Würtz munkássága a magyar grafika egyik kiemelkedő teljesítménye. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a frankfurti Klingspor Múzeum, a szentpétervári Ermitázs és a moszkvai Puskin Múzeum. (F.Gy.: ÉS 1958/9, MÉ, W.Á.: Katalógus)

Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1948-1953 közötti években, ahol Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly voltak a mesterei. 1945 óta kiállító művész, állandó résztvevője a hazai és külföldi rendezvényeknek. Önálló tárlata 1958-ban a KKI-ban, 1963-ban a Dürer-teremben, 1965-ben Bécsben, 1967-ben Debrecenben, 1973-ban a Helikon Galériában és Orosházán, 1975-ben Balmazújvárosban, 1976-ban József Attila Színházban és NDK-ban, 1977-ben Szekszárdon és a kispesti Nagy Balogh Teremben volt. Számos grafikai rendezvényen (Lugano, Sao Paulo, Tokió stb.) vett részt. 1957-ben, 1966-ban és 1970-ben Munkácsy-díjat kapott, 1957-ben a bécsi VIT-en és Lipcsében, 1966-ban Luganoban, 1967-ben a Szegedi Nyári Tárlaton nyert díjat. A Miskolci Grafikai Biennálé (1971) nyúl vissza dunántúli pásztorművészeti motívumokhoz. Jelentősek könyvillusztrációi. Különösen nevezetesek Shakespeare drámáihoz készített rézkarcai. Háromszoros Munkácsy-díjas, érdemes művész. - Irod.: Bozóki Mária: Würtz Ádám. Bp. 1981.; P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; ML

Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly voltak a mesterei. 1945 óta szerepel hazai, európai és dél-amerikai kiállításokon. 1957-ben, 1966-ban és 1970-ben Munkácsy-díjat kapott, 1957-ben a bécsi VIT-en és Lipcsében, 1966-ban Luganoban, 1967-ben a Szegedi Nyári Tárlaton részesült díjakban. 1971-ben a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíjasa. Bravúros technikájú grafikus, aki önálló grafikáin szívesen nyúl vissza dunántúli pásztorművészeti motívumokhoz. Jelentősek könyvillusztrációi. Különösen nevezetesek Shakespeare drámáihoz készített rézkarcai. Érdemes művész címmel tüntették ki. (MÉ)

Grafikus, Munkácsy-díjas. 1948-53 között végezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. 1958-ban önálló kiállítása nyílt a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1963-ban a Dürer Teremben; 1965-ben Bécsben szerepeltek művei, 1966-ban a luganói biennalén nyert díjat. Bravúros technikájú grafikus. Rézkarcain gyakran használja fel a magyar folklór motívumait és vegyít a reális kompozícióba szürreális elemeket. Mint illusztrátornak nagy szerepe van a modern magyar könyvművészet fejlődésében (Tollas kígyó - indián népmesék; Shakespeare: Romeo és Julia; Zrínyi: Szigeti veszedelem stb.).

1953-ban diplomázott Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly növendékeként. Tanulmányúton járt több európai országban, megfordult Kínában és Amerikában. 1954 óta szerepel a hazai és külföldi rendezvényeken, önálló tárlata 1958-ban a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1963-ban a Dürer Teremben, 1965-ben Bécsben, 1967-ben Debrecenben, 1973-ban a Helikon Galériában és Orosházán, 1975-ben Balmazújvárosban, 1976-ban a József Attila Színházban és az NDK-ban, 1977-ben Szekszárdon és a Nagy Balogh kiállítóteremben volt. Újabban több tárlata volt Kanadában és az USÁ-ban. 1957-ben, 1966-ban és 1970-ben Munkácsy-díjat kapott; 1957-ben VIT-díjat nyert; 1957-ben Lipcsében, 1966-ban Luganóban nemzetközi díjjal tüntették ki. A Miskolci Grafikai Biennálé (1971) nagydíjasa. - Bravúros rajzkészségű, főként a linómetszés és a rézkarc terén működő grafikus, aki a magyar folklór elemeit szürreális elemekkel elegyíti. Stilizált, változatos kompozíciójú lapjai magasrendű gondolati és esztétikai élményeket közvetítenek. Kiváló illusztrátor.