Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő és grafikus. 1888-1892 között a budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképző növendéke volt, ahol Greguss János és Székely Bertalan oktatta. 1893-95 között Párizsban a Julian Akadémián képezte magát, majd Londonban az angol akvarellfestészetet tanulmányozta. 1897-ben ösztöndíjjal Olaszországban volt tanulmányúton. több ízben dolgozott Hollandiában és Dalmáciában. 1905-ben Erdélyben és Törökországban járt. Kecskeméten, Párizsban, Szentendrén és a nagybányai művésztelepen tevékenykedett. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain gondosan kidolgozott, bensőséges hangulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-tól 30 éven át a Képzőművészeti Főiskola vízfestészeti-tanáraként tevékenykedett. "Falurészlet" című vásznát 1909-ben a Müncheni Nemzetközi Kiállítás Aranyérmével jutalmazták. 1916-ban a Műcsarnokban Kis Állami Aranyérmet, 1925-ben Munkácsy-díjat, 1929-ben Barcelonában ezüstérmet, 1939-ben Állami Nagy Aranyérmet kapott. 1958-ben Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesítették. Edvi-Illés és a hazai akvarellfestészet egyik legjelentősebb alakja volt. Vízfestményeken kívül rézkarcok és olajfestmények is kikerültek műterméből. Többnyire posztimpresszionista tájképeket és csendéletek alkotott. Az Alföld áll szívéhez közel, a Kunság s a Szeged-Szolnok-környéki tanyák, az esőre áhító szikes föld, hazatérő állatok, égre meredő gémeskutak. A bámész gyerekek, a napszagú menyecskék, az öreg pásztorok úgy kerültek rá képeire, mint a földből lett fák, palánták vagy a szénaboglyák. Kevés változatosságot mutat a téma, de mélyen átrézett a tartalom. Minden egyes alkotását aprólékos gondosság jellemzi. Az érzelem, ha szemérmesen is, de állandóan szót kér. Kisméretű vízfestményekben és az alig nagyobb olajképekben áhítattal csodálkozik rá az élővilágra, s az emberkéz formálta tájakra. Számos alkotása tükrözi angliai, itáliai, törökországi, erdélyi és hollandi élményeink hatását. Illusztrálta Malonyai Dezső "A magyar nép művészete" című művének I. kötetét és Mikes Kelemen "Törökországi levelek" díszkiadását. Díjak, kitüntetések, megbízatások jutalmazták szorgalmát, tehetségét. Számos műve a Magyar Nemzeti Galéria és a szombathelyi képtár tulajdona. (ML, Éber, MÉL, D.I.: Műv. 1970/5, KMML, Czeizing-Fehér: Művészek)

Festő és grafikus. 1888-1893 k. a bp.-i Mintarajziskolában, mint Greguss János és Székely Bertalan tanítványa tanult. 1893-1895 k. Párizsban a Julian Akadémián képezte magát, majd Londonban az angol vízfestészetet tanulmányozta. 1897-ben ösztöndíjjal Itáliába ment. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain gondosan kidolgozott, bensőséges hangulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-tól a Képzőművészeti Főiskola vízfestészeti-tanára lett. 1905-ben Erdélyben és Törökországban járt. Több ízben dolgozott Hollandiában és Dalmáciában, a tengerparton. "Falurészlet" című vásznát 1909-ben Münchenben aranyéremmel tünetették ki. 1916-ban a Műcsarnokban kis állami aranyérmet, 1925-ben Munkácsy-díjat, 1929-ben Barcelonában díjat, állami nagy aranyérmet pedig 1939-ben nyert. 1958-ben érdemes művész kitüntető elismerést kapott. Akvarelleken kívül rézkarcok és olajfestmények is kikerültek műterméből. Számos alkotása tükrözi angliai, olasz- és törökországi, erdélyi és hollandiai élményeinek hatását. Illusztrálta Malonyai Dezső "A magyar nép művészete" c. művének I.kötetét és Mikes Kelemen "Törökországi levelek" díszkiadását. Számos műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. (ML, Éber, MÉL, D.I.: Műv.-1970/5)

1888-tól 1893-ig a budapesti Mintarajziskolába Székely Bertalan és Greguss Ákos tanítványa volt. 1893-1895 között a párizsi Julian Akadémián tanult, majd Londonba az angol vízfestészetet tanulmányozta. 1903-tól 1935-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Főként gondosan kidolgozott vízfestményeivel aratott sikereket, 1916-ban a Műcsarnokban kis állami aranyérmet, 1925-ben Munkácsy-díjat, 1958-ban Érdemes művész kitüntető elismerést kapott. Számos műve tükrözi angliai, olasz-, törökországi, erdélyi és hollandiai élményeinek hatását. Illusztrálta Malonyai Dezső A magyar nép művészete c. művének I. kötetét (1903-1904) és Mikes leveleinek díszkiadását (1905-1906). Őszutó, Vihar előtt, Tehén az istállóban, Igás lovak, Pihenő c. képeit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. - MÉL

Festő és grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1888-tól 1893-ig a Mintarajziskolában mint Greguss János és Székely Bertalan tanítványa tanult, majd rajztanári oklevelet szerzett. 1893-95 között Párizsban a Julian Akadémiára járt, majd Londonban az angol vízfestészetet tanulmányozta. 1897-ben ösztöndíjjal Olaszo.-ba ment. 1891-ben sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain gondosan kidolgozott, bensőséges hangulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1905-ben Erdélyben és Töröko.-ban, 1906-ban Hollandiában festett. Finom akvarelljeivel számos hazai és külföldi díjat, kitüntetést kapott. Halálának évében még részt vett nagy gyűjt. kiállítása rendezésében a Nemzeti Szalonban. Számos művét őrzik a Nemz. Gal.-ban, de vidéki múzeumokban és külföldön is vannak képei. <br /> Bodnár Éva

Festő. Budapest 1870. máj. 25. Szülővárosában és Párizsban végezte tanulmányait 1895-ig, azóta Budapesten működik s 1891 óta állítja ki a Műcsarnokban képeit, amelyek túlnyomórészt igen gondosan kidolgozott vízfestmények és itthon az összes akvarelldíjakat, európaszerte pedig nagy elismerést szereztek szerzőjüknek. Ily munkáinak, amelyek tájrészleteket, háziállatokat, népviseleteket mutatnak, igen nagy a száma. Ezt a technikát tanítja a Képzőművészeti Főiskolán is 1903 óta. Számos műve van a Szépm. Múzeumban és a székesfőváros tulajdonában.

1888-92: Országos Mintarajzisk. és Rajztanárképző, mesterei Greguss János, Székely Bertalan. 1909: müncheni nközi kiállítás aranyérme; 1929: barcelonai kiállítás ezüstérme; 1939: Képzőművészeti Társulat aranyérme; 1952: Munkácsy-díj.<br /> A hazai akvarellfestészet egyik legfontosabb alakja. Technikáját itthon, a párizsi Julian Akadémián és Londonban sajátította el. Tanulmányutakat tett még Olaszországban, Hollandiában és Törökországban is. 1903-tól 30 évig tanított vízfestészetet az MKF-en. Kecskeméten, Párizsban, Nagybányán, Szentendrén és Budapesten működött. Főként posztimpresszionista jellegű tájképeket és csendéleteket festett.<br /> Ek: 1957: De Waag Képzőműv. Szalon, Haarlem (NL); 1958: Gyűjt. kiáll. (Karády Etelel), Nemzeti Szalon (kat.); 1997: Budatétényi G. (kat.)<br /> Vcsk: 1948: Képzőművészek a bányákról, az üzemekről, az újjáépítésről, Magyar Képzőművészek Szabadszervezetek Kiállítóhelyiségei; Szinyei Társaság Kiállítása; 1950: 1. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1951: 2. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1953: 3. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1954: Fényes Adolf T.; 4. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Magyar festők Itáliában, MNG; Moszkva-Taskent; Debrecen; 1969: Benczúrtól napjainkig, Megyei Műv. Közp., Nyíregyháza; 1974: Nyíregyháza; 1975: Bécs-Graz; Szolnok; 1977: Szolnok; 1980: Csákvár (YU); 1984: Szentes<br /> Mk: MNG; SZK, Szhely.<br /> Irod.: Olemacher A.: (kat. bev., Fényes Adolf T., 1954); F. Van den Berg: Edvi Illés Aladár, Het Vrije Volk, Haarlem, 1958. jún.; Rónai: Színek szárnyán, Látogatás a 88 éves Edvi Illés Aladár festőművésznél, Ország Világ, 1958. ápr. 30.; Lyka K.: (kat., bev. tan., Nemzeti Szalon, 1958.); Dévényi I.: Edvi Illés Aladár (1970-1958), MŰV, 1970; Olemacher A.: A szocialista képzőművészet nyomában, Bp., 1975; Pogány Ö. G.: (kat. bev., Budatétényi G., 1997); Matits, F.: Difficile essere buono!, Gedächtnisausstellung von Edvi Illés Aladár in Budafok, Der Neue Pester Lloyd, 1997. szept. 24. (M. F.)