Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő. A budapesti Mintarajziskolában Hegedűs Lászlónál tanult. 1903-ban a milánói Brera Akadémiára került, ahol C. Talloni volt a mestere. Majd a római Akadémián tanult, közben Nápolyban, Velencében és Firenzében is dolgozott. 1905-től Lucien Simonnál és René Ménardnál tanult Párizsban. Ezután Madridban dolgozott, de nyaranként Olaszországba tért vissza. 1909-1911 között Londonban, John Singer Sargentnál képezte magát. Hollandiai és Németországi tartózkodását követően került haza Budapestre. 1913-1919 között a Benczúr-féle Mesteriskolát látogatta. 1904-től szerepelt bel- és külhoni bemutatókon. 1927-ben és 1931-ben a Műcsarnokban, 1929-ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1926-1942 között többször szerepelt a Velencei Biennálén, ezen kívül Fiuméban, Götteborgban, Oslóban, Stockholmban, Malmöben, Bécsben mutatta be alkotásait. 1937-1948 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. 1938-tól a miskolci művésztelepet vezette annak megszűnéséig. Dolgozott a balatoni és a zsenyei művésztelepen. A Magyar Arcképfestők Társasága, a Benczúr Társaság, a Szinyei Társaság, az MKISZ tagja és a Szövetség díszelnöke volt. Reális látásmódról tanúskodó portrékat, intim hangulatú aktkompozíciókat és tájfestményeket, a természet gazdagságát tükröző ízes csendéletképeket, valamint friss benyomásait rögzítő városképeket festett. 1920-ban a "Kísértés" című alkotásáért Kis Aranyérmet kapott, 1923-ban pedig a Fészek Klub díját. 1927-ben elnyerte a Szinyei Merse Társaság tájkép díját, 1937-ben az Esterházy Jubileumi Emlékdíjat, 1941-ben a Corvin Keresztet. 1953-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1959-ben pedig Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesítették. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria és a miskolci képtár tulajdona. (ML, Éber, Ladányi József adatközlése nyomán)

A Mintarajziskolában Hegedűs László növendéke volt, majd 1903-1911 között Milánóban, Rómában, Párizsban, Londonban és a müncheni akadémián tanult. 1913-tól 1919-ig a Benczúr mesteriskolában képezte magát. 1904-től részt vett a bel- és külföldi kiállításokon. 1927-ben a Műcsarnokban, 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1931-ben ismét a Műcsarnokban. 1920-ban a Kísértés c. festményéért kis aranyérmet kapott. 1937-1948-ig a Képzőművészeti főiskola tanára. 1938-tól a miskolci művésztelepet vezette annak megszűnéséig. Reális látásmódról tanúskodó portrékat, intim hangulatú aktkompozíciókat, a természet gazdagságát tükröző ízes csöndéleteket és tájképeket, valamint friss benyomásait rögzítő városképeket festett. Számos művét őrzi a magyar Nemzeti Galéria. (Velence 1914, Nagy téli táj, Napos táj 1934, Hóolvadás a Tabánban, Fekvő női akt 1936, Mandolinos nő.) 1953-ban Munkácsy-díjat, 1959-ben érdemes művész kitüntető elismerést kapott. - MÉL

Festő. A bp.-i Mintarajziskolában Hegedűs Lászlónál, majd 1903-11 k. Milánóban, Párizsban, Rómában és Londonban folytatott tanulmányokat. 1913-1919 k. a Benczúr-mesteriskolát látogatta. 1904-től szerepelt bel- és külföldi kiállításokon. 1927-ben és 1931-ben a Műcsarnokban, 1929-ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1937-1948 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1938-tól a miskolci művésztelepet vezette, annak megszűnéséig. Reális látásmódról tanúskodó portrékat, intim hangulatú aktkompozíciókat, a természet gazdagságát tükröző ízes csendéleteket és tájképeket, valamint friss benyomásait rögzítő városképeket festett. 1920-ban a "Kísértés" című alkotásáért kis aranyérmet kapott. 1927-ben elnyerte a Szinyei-tájképdíjat, 1953-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1959-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesítették. Több műve a MNG tulajdona. (ML, Éber)

Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész. A Mintarajziskolában Hegedüs Lászlónál, majd 1903-11 között Milánóban, Rómában, Párizsban, Londonban folytatott tanulmányokat. 1913-tól 1919-ig a Benczúr-mesteriskolát látogatta. 1904-től szerepelt bel- és külföldi kiállításokon. 1927-ben és 1931-ben a Műcsarnokban, 1929-ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjt. kiállítást. 1937-től 1948-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Reális látásmódról tanúskodó portrékat, intim hangulatot árasztó aktkompozíciókat, külföldi útjainak friss benyomásait rögzítő városképeket, a természet gazdagságát tükröző csendéleteket és tájképeket festett. A Nemz. Gal. számos művét őrzi (pl. Velence, 1914; Nagy téli táj, Napos táj, 1934; Hóolvadás a Tabánban, Fekvő női akt, 1936; Mandolinos nő, Szépülő Budapest). Csap Erzsébet

Festő, Budapesten tanúlt s olaszországi és párisi tanúlmányok után ugyanitt telepedett le. Főképp arcképeket és tájképeket fest. 1920-Kísértés című művére kis aranyérmet kapott a Műcsarnokban.