Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő. Gimnázium rajztanára a nyaranta Hollósynál dolgozó Szunyogh Farkas volt, aki a nagybányai eredményeket adta útravalóul festegető tanítványának. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1908-1913 között Révész Imre, Balló Ede és Hegedűs László voltak a mesterei. 1913-ban szerezte meg a rajztanári oklevelet. Az I. világháborút végig katonáskodta, majd 1918-ban Szegeden vállalt rajztanári állást. 1925-30 között nyaranta a kecskeméti művésztelepen dolgozott Révész Imre mellett. 1928-tól állandó szereplője volt a budapesti kiállításoknak. Az 1938-as velencei biennálén két képével szerepelt. Aba-Novák főiskolai oktatói állást ajánlott fel számára, de a terv meghiúsult. Munkássága első szakaszában egyháztörténeti művekkel foglalkozott. Akadémikus korszaka után, Dorogi Imre a '30-as évek elejétől találta meg a számára megfelelő témát és az azt kifejező igazi hangját. Szegedi tartózkodása folyamán fedezte fel a Tisza festői szépségeit. Az 1960-as években festészetét atmoszférikus festés váltotta fel. Születésének 85. évfordulóján Szegeden kamarakiállítás nyílt. Díjak: A Népművelési Minisztérium Munkajutalma; Szeged Városi Tanács alkotói díja (1956, 1962, 1970); a Munka Érdemrend ezüst fokozata; a szegedi Nyári Tárlat díja. Munkáit a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. (A.F.: Műv. 1975/5, SzZ-SzK, Szuromi Pál)

Festő. Gimnázium rajztanára a nyaranta Hollósynál dolgozó Szunyogh Farkas volt, aki a nagybányai eredményeket adta útravalóul festegető tanítványának. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán 1908-1913 között Balló Ede és Hegedűs László voltak a mesterei. 1913-ban szerezte meg a rajztanári oklevelet. Az I. világháborút végig katonáskodta, majd 1918-ban Szegeden vállalt rajztanári állást. 1925-30 k. nyaranta a kecskeméti művésztelepen dolgozott Révész Imre mellett. 1928-tól állandó szereplője volt a fővárosi bemutatóknak. Az 1938-as Velencei Biennálén két képével szerepelt. Aba-Novák főiskolai oktatói állást ajánlott fel számára, de a terv meghiúsult. Munkássága első szakaszában egyháztörténeti művekkel foglalkozott. Akadémikus korszaka után a 30-as évek elejétől találta meg a számára megfelelő témát és az azt kifejező igazi hangját. Szegedi tartózkodása folyamán fedezte fel a Tisza festői szépségeit. A 60-as években festészetét atmoszférikus festés váltotta fel. Születésének 85. évfordulóján Szegeden kamarakiállítás nyílt. (A.F.: Műv. 1975/5, SzZ-SzK)

1908-ban a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede volt a mestere. 1913-ban megszerezte a rajztanári oklevelet, a háború után 1918-ban Szegeden rajztanári állást vállalt. 1925-1930 között nyaranta a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. Munkásságának első szakaszában egyháztörténeti munkákkal foglalkozott. Akadémikus korszaka után, a harmincas évek elejétől találja meg a számára megfelelő témát és az azt kifejező igazi hangját (Tiszai csónakházak napsütésben. 1932). Szegeden tartózkodásának eredményeként fedezi föl a Tisza festői szépségét. A hatvanas években festészetét az atmoszférikus festés váltja föl. 1975-ben Szegeden kamarakiállítása nyílt, a mester születésének 85. évfordulóján. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975.

A bpesti Képzőműv. Főiskolán Balló Edénél, s a kecskeméti művésztelepen Révész Imrénél tanult. Vallásos tárgyú kompozíciókat (Árpádházi boldog Margit, Szent István végrendelete, Magdolna) valamint táj- és genreképeket fest. Művészi felfogása a neoimpresszionizmushoz áll közel.

1908-13: MKF, mesterei: Balló Ede, Révész Imre. 1952: Népművelési Minisztérium munkajutalma; 1954, 1962, 1970: Szegedi Városi Tanács alkotói díjai; 1970: a Munka Érdemrend ezüst fokozata; 1973: Szegedi Nyári Tárlat díja. Szegeden élt. Az alföldi táj, az itt élő ember s mindenekelőtt a Tisza elkötelezett festője volt. Korai művein még mestereinek tárgyilagos, naturalisztikus felfogását követte, habár monumentális iránti fogékonysága már itt is megmutatkoztott. Annál is inkább, mivel a 30-as évek körül több nagyméretű, egyházi témájú képet is festett. Hatással volt rá a nagybányaiak felszabadult színköltészete. Dorogi Imre atmoszférikus hatású, expresszív fényfestészete leginkább Szőnyi István és Egry József művészetével rokonítható.<br /> Ek: 1959: Móra F. M. Képtára, Szeged (gyűjt., kat.); 1970: Bartók B. Műv. Közp., Szeged; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1975: Móra F. M. Kupolaterme, Szeged.<br /> Vcsk: 1954: Vidéken elő képzőművészek kiállítása, Ernst M.; 1957: Ernst M.; 1958: Szegedi Művészek retrospektív tárlata, Móra F. M. Képtára, Szeged; 1959: Alföld a festészetben, Műcsarnok; 1967: Szegedi képzőművészek tárlata, MNG; 1973: Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1975: Szegedi Nyári Tárlat, Móra F. M. Képtára, Szeged; Móra F. M. (emlékkiállítás), Szeged.<br /> Mk: Móra F. M., Szeged.<br /> Irod.: Szelesi Z.: (kat. bev. tan., Móra F. M., Szeged, 1959); Horváth M.: Dorogi Imre gyűjt. kiállítása, Tiszatáj, 1959/6.; Pataj M., Cs.: Dorogi Imre, Tiszatáj, 1968/3; Vinkler L.: (kat., bev. tan. Móra F. M., Szeged, 1970); Laczó K.: Dorogi Imre gyűjt. kiállítása, Tiszatáj, 1970/11.; Pogány Ö. G.: Dorogi Imre gyűjt. kiállítása, MŰV, 1970/12.; Apró F.: A tiszatáji táj festője, MŰV, 1975/5.; Laczó K.: Dorogi Imre, Szeged, 1980; Dorogi Imre, Szeged, 1998. (Sz. P.)