Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő, Tanulmányait a Rudnay-féle bajai szabadiskolában kezdte, majd a szegedi Tanárképző Főiskolán folytatta és a budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be. 1953-ban kezdte el Vaskúton rajztanári munkásságát, később Baján tevékenykedett, mint tanítóképző-intézeti tanár. Tanulmányúton járt több kelet-európai országban és Spanyolországban. 1948-tól szerepelt kiállításokon. Önálló tárlatai voltak a budapesti Paál László Teremben, Baján, Debrecenben, Szolnokon, Kiskunhalason, Pécsett, Kecskeméten, Zalaegerszegen, Miskolcon, Vaskúton, Békésen, Szarvason, Nagykanizsán, Bácsalmáson, Szegeden, stb. 1961-ben az NDK-ban, 1968-ban pedig Jugoszláviában állított ki. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának volt tagja. A vaskúti általános iskolában dolgozott, mint tanár, majd 1973-87 között a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola vizuális nevelési tanszékének vezetője és oktatója volt. Díjak: Janus Pannonius-díj; Székely Bertalan-díj; Nagy István-emlékérem; SZMT művészeti díj; az Országos Pedagógus Képzőművészeti kiállítások I. díja és II. díja; a Bács-Kiskun megyei tárlat I. és II. díja; a Bács-Kiskun megyei tanács művészeti díja. Weintrager grafikai eljárásokkal, akvarell- és olajtechnikával egyaránt szívesen alkotott. Főleg a bácskai táj motívumai és a bácskai emberek foglalkoztatták. Az alföldi festészet hagyományait ápolta, emlékeztetve Koszta, Holló festői szenvedélyére. Eleinte Rudnay Gyula hatása érvényesült képein: sötét, drámai hangvételű kompozíciókat készített. Alkotásaiból szomorúság áradt. Később hagyományhűbb előadásmódját expresszívebb szín- és formaképletek váltották fel. A '70-es évektől oldottabb tájfestményekkel (friss akvarellekkel) jelentkezett. Utolsó éveiben a mélytengeri világ élőlényei, valamint az ikonok sajátos világa gazdagították munkásságát. Több alkotása a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi, a szolnoki, a bajai és a kecskeméti múzeumba került. (MÉ, T.K.: Műv. 1968/9. S. Gy.: Forrás 1974/1, A.E.: Művészet 1969/5, P.B.I.: Műv. 1970/9)

Festő, Tanulmányait a Rudnay-féle bajai szabadiskolában kezdte, majd a szegedi Tanárképző Főiskolán folytatta és a budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be. 1953-ban kezdte el Vaskúton rajztanári munkásságát, később Baján tevékenykedett, mint tanítóképző-intézeti tanár. Tanulmányúton járt több kelet-európai országban és Spanyolországban. 1948-tól szerepelt kiállításokon. Önálló tárlatai voltak Baján, Debrecenben, Szolnokon, Kiskunhalason, a bp.-i Paál László Teremben, Pécsett, Kecskeméten, Zalaegerszegen, Miskolcon. 1961-ben az NDK-ban, 1968-ban Jugoszláviában állított ki. A Janus Pannonius-díj, a Székely Bertalan- és a Nagy István-emlékérem tulajdonosa. A Pedagógusok Országos Képzőművészeti Kiállítása I. díjának birtokosa. Grafikai eljárásokkal, akvarell- és olajtechnikával egyaránt dolgozott. Többnyire a bácskai táj motívumai és a bácskai emberek foglalkoztatták. Az alföldi festészet hagyományait ápolta, emlékeztetve Koszta, Holló festői szenvedélyére. Szomorúság árad képeiből. Utolsó éveiben a mélytengeri világ élőlényei, valamint az ikonok sajátos világa gazdagították munkásságát. Több képe a MNG-ban és a pécsi múzeumba került. (MÉ, T.K.: Műv-1968/9, A.e.: Műv-1969/5-, P.B.I.: Műv.-1970/9)

Festő, Tanulmányait a Rudnay-féle bajai szabadiskolában végezte, majd 1956-ban a szegedi Tanárképző Főiskolán, 1968-ban a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Baján tanítónőképző-intézeti tanár. Tanulmányúton Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelországban, Jugoszláviában és Spanyolországban járt. 1948 óta állított ki. Önállóan jelentkezett Baján (1961), Debrecenben (1963), Szolnokon (1968), Kiskunhalason (1969, 1975), a Paál László Teremben (1970), Pécsett (1972), Kecskeméten (1973), Zalaegerszegen (1974) és Miskolcon (1977). 1961-ben az NDK-ban, 1968-ban Jugoszláviában állított ki. A Janus Pannonius, a Székely Bertalan- és a Nagy István-emlékérem tulajdonosa. - Grafikai eljárásokkal, akvarell- és olajtechnikával egyaránt dolgozott. Zömmel a bácskai táj motívumai és a bácskai emberek foglalkoztatták. Utolsó éveiben a mélytengeri világ élőlényei, valamint az ikonok sajátos világa gazdagították munkásságát. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Festészeti tanulmányait Rudnay Gyula vezetésével Baján kezdte, majd Szegeden szerzett 1956-ban rajztanári diplomát. 1968-ban elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát is. A bajai Tanítóképző Intézet tanára. Tanulmányúton több kelet- és nyugat-európai országban járt. 1948 óta jelentkezik a nyilvánosság előtt, jelentősebb egyéni kiállításai: Baja (1961), Debrecen (1963), Szolnok (1968), Kiskunhalas (1969), Paál László Terem (1970), Pécs (1972), Kecskemét (1973), Zalaegerszeg (1974), Miskolc (1977), Nyíregyháza (1980), Dunaújváros (1983). Önálló kollekcióval szerepelt az NDK-ban (1961) és Jugoszláviában (1982). A Janus Pannonius emlékplakett, a Székely Bertalan-díj és a Nagy István emlékérem kitüntetettje. - Festészetét, amelyben kiemelkedő szerepet játszik az akvarell, főként a délalföldi és a bácskai táj motívumai, illetve embervilága foglalkoztatja. Újabban sokban merít a szerb ikonok formarendjéből.

1947-52 között a Rudnay Gyula vezette bajai művésztelepen kezdte festői tanulmányait. 1956: Juhász Gy. TF, Szeged, ált. isk.-i rajztanári oklevél; 1968: MKF, középisk.-i rajztanári diploma. Nagy István-emlékérem; Bács-Kiskun Megyei Tárlat, I. és II. díj; a Bács-Kiskun Megyei Tanács művészeti díja; az SZMT művészeti díja; az Orsz. Pedagógus Képzőműv. Kiállítások I. és II. díja. Művészetpedagógia munkásságát Janus Pannonius-emlékéremmel és Székely Bertalan-díjjal ismerték el. Európa több országában járt tanulmányúton. Tagja volt az FKS-nek. A vaskúti ált. isk.-ban tanított, majd 1973-87 között a bajai Eötvös József Tanítóképző Főisk. vizuális nevelési tanszékének vezetője és oktatója volt. Munkássága kezdetén Rudnay Gyula hatás érvényesült képein: sötét, drámai hangvételű kompozíciókat készített. Művészetében a dél-alföldi, a bácskai tájrészletek karakteres, az alföldi tájképformához igazodó hagyományhűbb előadásmódját expresszívebb szín- és formaképletek váltották föl. A 70-es évektől oldottabb tájképekkel (friss akvarellekkel) és a szerb/orosz ikonfestészeti hagyományokon alapuló, továbbfejlesztett ikon-képekkel, ikonikus kompozíciókkal jelentkezett. Ezen expresszív munkáinak izzó vöröseit gyakran a vallásos miszticizmust kifejező arannyal keretezi. Képalkotó fantáziájának sokrétűséget többezres rajz-hagyatékában is fölfedezhetjük. Olvasmányélményei illusztrációk készítésére ihlették. Számos külföldi csoportos kiállításon vett részt.<br /> Ek: 1961: Baja; 1963: Debrecen; 1968: Szolnok; Kiskunhalas; 1970: Bp.; 1972: Pécs; 1973: Kecskemét; Hajdúszoboszló; 1974: Zalaegerszeg; 1975: Kiskunhalas; Madaras; Vaskút; 1977: Miskolc; 1980: Nyíregyháza; 1982: Békés; 1983: Bcsaba; 1984: Szarvas; Baja; 1986: Nagykanizsa; 1987: Bácsalmás; 1998: Móra F. Műv. Közp. Kiskunfélegyháza; 2001: Bartók B. Műv. Közp., Szeged.<br /> Vcsk: 1954: Vidéken élő képzőművészek kiállítása, Ernst M.; 1972: Bács-Kiskun megyei képzőművészek kiállítása, Ernst M., valamint részt vett az Alföldi és Vásárhelyi tárlatokon, az Orsz. Akvarellb.-kon, a bajai és Bács-Kiskun megyei képzőművészek közös kiállításain.<br /> Mk: Damjanich J. M., Szolnok; JPM, Pécs; Kecskeméti Képtár, Kecskemét; MNG; Türr I. M., Baja.<br /> Irod.: Sümegi Gy.: Weintrager Adolf képeihez, Forrás, 1974/1. ; Dömötör J.: Weintrager Adolf 1927-1987 (kat. bev., Baja, 1987), Bánáti T.: Bajai arcképcsarnok, Baja, 1996. (S. Gy.)