Kategóriák
További információért, kérjük, hívja a +(3630)1999-441 telefonszámot.
Antik Ferenc József MZ altrohlau I. világháborús porcelán bögre emlékbögre 1914-15
Termék kód: [1Q520/Z022]
e-mail ajánlás
Oldalán Ferenc József portré és felirat:
VILÁGHÁBORÚ 1914 1915
Alján zöld koronás jelzés:
MZ ALTROHLAU
Formaszám:
1613 2
I. Ferenc József magyar király
.svg){kind=small}
I. Ferenc József (németül: Franz Joseph I.; Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója (1867–1916). Apja Ferenc Károly főherceg, anyja Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegnő volt.
68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, egyben Európa harmadik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király és II. János liechtensteini herceg után).
Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és a porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliaitartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását.
Hosszú uralkodását és családi tragédiáit jól jellemzi a halála előtt 2 évvel, Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása kapcsán mondott meghatározása: „Az élet semmitől sem kímélt meg.”
1908–14: Az első világháborúhoz vezető út:
Ferenc József a külpolitikát a maga szakterületének tartotta, ám azt valójában külügyminiszterei irányították (Andrássy, Kálnoky, Aehrenthal). Ferenc József dinasztikus úton próbált külpolitizálni. Kapcsolatai révén igyekezett elkerülni a konfliktust az Orosz Birodalommal. Osztrák külügyminisztere, Alois Lexa von Aehrenthal gróf azonban veszélyeztette azt a politikát, amellyel az Ausztria és Oroszország balkáni érdekeltségeinek kényes kérdéseit igyekeztek kerülni. Ez 1908-ban végül Bosznia annexiójához vezetett. Ferenc József egyre nehezebben talált közös hangot európai uralkodótársaival, bár II. Vilmos német császár energikus politikáját becsülte.
Az 1908–1914 közötti időszakban továbbra is kitartott békepolitikája mellett, annak ellenére, hogy vezérkari főnöke, Franz Conrad von Hötzendorf tábornagy többször is felvetette az Olaszország és Szerbia elleni megelőző háború lehetőségét. Ferenc József 1914. június 27-én, a trónörökös ellen történt merénylet előtti napon, a nyári rezidenciájába, Ischlbe utazott. Eredetileg csak két héttel később kívánta elhagyni Bécset, de azután hirtelen előbbre hozta távozását, vélhetőleg mert nem akart találkozni a déli utazásáról visszatérő trónörökössel, így el akarta kerülni a személyes beszámolást, ami várhatóan ismét vitákhoz vezetett volna. Az uralkodó adjutánsa, Eduard von Paar június 28-án, kora délután közölte vele a távirati hírt, hogy a trónörökös és felesége merénylet áldozata lett, majd este az adjutáns kollégájának, Marguttinak beszámolt arról, hogyan fogadta a tudósítást a császár.[31] A trónörökös meggyilkolása után Ferenc József azonban külügyminiszterének, Leopold von Berchtoldnak engedett, és kemény ultimátumot intézett Szerbiához, amely végül az első világháború kitöréséhez vezetett. Az Osztrák–Magyar Monarchia bízott a német támogatásban, ezért is mert olyan ultimátumot kibocsátani, amelyben követelte, hogy a szerb kormány távolítsa el a közigazgatásból a Monarchia-ellenes propagandában vétkes összes tisztet és tisztségviselőt, akiket a bécsi udvar nevez meg, valamint Szerbia engedje a Monarchiának, hogy az ellene irányuló felforgató mozgalmakat a szerb kormánnyal közösen küzdjék le, ezenkívül indítson bírói vizsgálatot a Monarchia részvételével a trónörökös elleni összeesküvésben résztvevőkkel szemben.
Forrás: wikipédia