Joszif Visszarionovics Sztálin
Sztálin 1933-ban
OK(b)P, majd ÖK(b)P KB 1. főtitkára
Hivatali idő 1922. április 3. – 1934. február 10.
Előd	–
Szovjetunió Népbiztosok Tanácsának 4. elnöke
Hivatali idő 1941. május 6. – 1946. március 15.
Előd	Vjacseszlav Molotov
Utód	(ő maga a Minisztertanács elnökeként)
Szovjetunió Minisztertanácsának 1. elnöke
Hivatali idő 1946. március 19. – 1953. március 5.
Előd	(ő maga a Népbiztosok Tanácsa elnökeként)
Utód	Georgij Malenkov
Született	1878. december 18. Gori, Orosz Birodalom
Elhunyt	1953. március 5. (74 évesen) Kuncevo, Moszkva,Szovjetunió
Sírhely	Vörös tér, Moszkva[1]
Párt	Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)
Szülei	Ketevan Geladze Besarion Jughashvili
Házastársa	Ekaterina Szvanidze (1906-1907) Nagyezsda Allilujeva (1918-1932)
Gyermekei	Jakov Joszifovics Dzsugasvili Vaszilij Joszifovics Dzsugasvili Szvetlana Joszifovna Allilujeva
Foglalkozás	politikus költő író forradalmár
Iskolái	Tbilisi Theological Seminary
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Vallás	ateizmus
Díjak	Lenin-rend (1939. december 20.) Japán Legyőzéséért emlékérem (1945. október) Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem(1945. május) Vörös Zászló érdemrend(1919. november 27.) Szocialista Munka Hőse(1939. december 20.) Szovjetunió Hőse (1945. június 26.) Győzelem-rend (1944. július 29.) Lenin-rend (1945. június 26.) Vörös Zászló érdemrend(1930. február 13.) Jubilee Medal "XX Years of the Workers' and Peasants' Red Army" (1938) Order of the Republic (Tuva)(1943) Czechoslovak War Cross 1939-1945 (1943) Order of Suvorov, 1st class(1943. november 6.) Order of the Red Star (1922. augusztus 18.) Moszkva Védelméért emlékérem (1944. május 1.) Vörös Zászló érdemrend(1944. november 3.) Szühebátor-rend (1945) Czechoslovak War Cross 1939-1945 (1945) Fehér Oroszlán-rend (1945) Medal "For the Victory over Japan" of Mongolia (1945) Medal "In Commemoration of the 800th Anniversary of Moscow" Szühebátor-rend (1949. december 17.) Lenin-rend (1949. december 20.)
Joszif Visszarionovics Sztálin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmazJoszif Visszarionovics Sztálin témájú médiaállományokat.

Joszif Visszarionovics Sztálin (oroszul Иосиф Виссарионович Сталин  kiejtése^✩, grúzul: Ioszeb Dzsugasvili, იოსებ ჯუღაშვილი; Gori, 1878. december 18.[2] – Moszkva, 1953.március 5.) apai ágon oszét, anyai ágon grúz nemzetiségű szovjet forradalmár, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt (illetve 1925-től érvényes nevén az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt) Központi Bizottságának főtitkára (1922-1934) majd titkára (1934-1953), a Szovjetunió diktátora. 1943-tól a Szovjetunió marsallja, 1945-tőlgeneralisszimusz.

Sztálin kiemelkedő intelligenciájához roppant hatalomvágy és könyörtelenség párosult.A világtörténelem legnagyobb jelentőségű és legnegatívabb megítélésű vezetői közé tartozik. AVlagyimir Iljics Lenin által létrehozott proletárdiktatúra Lenin halála utáni kollektív vezetőségének egyik meghatározó tagja, majd a diktatúra egyszemélyi vezetője lett. Uralma alatt folytatódott valamennyi ellenzéki mozgalom működésének tiltása, tagjaik üldözése, sokak kivégzése, a Szovjetunióban és a második világháborúban általuk elfoglalt országokban. Nevéhez fűződik a világ legnagyobb megsemmisítőtábor-rendszerének, a Lenin által létrehozott Gulagnak a kiterjesztése. Erőteljes személyi kultuszt alakított ki: arcképét minden középületben elhelyezték, városokat neveztek el róla, szobrokat állítottak neki, tapsolni kellett, amikor kimondták a nevét.

Kísérlete a bolsevista szovjet rendszer egész világra való kiterjesztésére Magyarország és a második világháború után a "béketáborhoz" tartozó, erőszakkal és csalással csatlósává tett országok számára tragikus következményekkel, megszállással (amihez a nyugati hatalmaknak beleegyezésüket adták, cserébe a Szovjetunió segítségéért a Harmadik Birodalomellen) és az 1956-os forradalomba torkolló diktatúrával járt együtt, de a hidegháborúnak is előzményei közé tartozik. Sztálin kemény kézzel irányította a nemzetközi kommunista szervezeteket is, még a mozgalmon belül is hajtott végre politikai tisztogatásokat; ezekért és a nevéhez fűződő személyi kultusz miatt még kommunista utódai is elítélték. Sztálin ténykedéséhez emberek millióinak, egyes becslések szerint tízmillióinak halála köthető a szovjet állam, vagy más országok területén.[3][4][5][6]

Élete

Gyermek- és ifjúkora (1878–1900)

Sztálin szülőháza, jelenleg múzeum (Gori, Grúzia)

Joszif Visszarionovics Dzsugasvili 1878-ban született a cári Oroszország grúziai tartományában, a fővárostól 150 km-re északnyugatra fekvő Gori kisvárosban. Édesapja, Visszarion (Beszarion) Ivanovics Dzsugasvili (1850 k.–1890) 1870 körül költözött Didi-Lilóból Goriba, ahol cipészüzletet nyitott. 1874-ben feleségül vette a 16 éves, a korabeli viszonyoknak megfelelően írástudatlan Jekatyerina Georgijevna Geladzét (1858–1937), aki – férjéhez hasonlóan – nem beszélt oroszul. A mélyen vallásos asszony három gyermeket temetett el, Joszif volt az egyetlen, aki megérte a felnőtt kort. A fiát féltve nevelő anya Szoszónak becézte Joszifot.

1888-ban, a helyi ortodox elemi népiskolában kezdte tanulmányait, ám egy évvel később apja kivette onnan és Tbiliszibe vitte, Adelhanov cipőgyárába, saját munkahelyére (a gori cipőüzlet ui. csődbe ment). Erős akaratú édesanyja harcolta ki, hogy fia visszakerüljön az iskolapadba és papneveldébe kerülhessen. A családfő korai halálát követően édesanyja mosást vállalt, hogy eltarthassa gyermekét.

Sztálin 15 éves korában

Az ifjú Dzsugasvili a legjobb tanulók közé számított: intelligenciájával és kiváló emlékezőtehetségével kitűnt társai közül. Iskolaévei alatt sokat olvasott, kedvelte a romantikus grúz elbeszélő irodalmat és Alekszandr Kazbegi regényeit, megismerkedett Ilja Csavcsavadze költeményeivel, valamint Sota Rusztaveli klasszikus műveinek hőseivel. 1894-ben, kitüntetéssel végezte el a tizedik osztályt, ezért tanítója javaslatára édesanyja tovább taníttatta. Így került a tbiliszi ortodox papi szemináriumba.

1895-ben került kapcsolatba Kaukázuson túlra száműzött orosz forradalmi marxista csoportokkal. 1896 és 1898 között a tbiliszi Teológiai Szemináriumban már marxista diákkört vezetett, tanulmányozta Karl Marx, Friedrich Engels munkáit és Lenin korai írásait.

1898-ban Tbilisziben a Központi Vasúti Műhely dolgozóinak marxista körét kezdte vezetni, és csatlakozott a grúz Meszame daszi (Harmadik csoport) szociáldemokrata szervezethez. Sztálin, Lado Keckhoveli és Alekszandre Culukidze képezték a forradalmi marxista kisebbséget e szociáldemokrata csoporton belül. Sztálin tantervet készített a marxista munkáskörök számára. Felvetették illegális marxista nyomda alapításának is a gondolatát, csakhogy emiatt összeütközésbe kerültek a szociáldemokratákkal. Mindazonáltal, a három forradalmár megszervezte a kiáltványok nyomtatását, részt vettek a sztrájkok szervezésében és a tbiliszi proletariátus harcának vezetésében.

1899-ben a marxizmus tanainak terjesztése miatt eltanácsolták a teológiáról, így a Tbiliszi Fizikai Obszervatóriumban kezdett dolgozni.

Illegális kommunista tevékenység Grúziában

Sztálin 1902-ben