Vlagyimir Iljics Lenin (Uljanov)
1920 körüli, színezett portréja
A Népbiztosok Tanácsának 1. elnöke
Hivatali idő 1917. november 8. – 1924. január 21.
Előd	Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij (miniszterelnök)
Utód	Alekszej Ivanovics Rikov
A Bolsevik Párt 1. vezetője
Hivatali idő 1903. november 17. – 1924. január 21.
Előd	–
Utód	Joszif Visszarionovics Sztálin
Született	1870. április 22. Szimbirszk, Orosz Birodalom
Elhunyt	1924. január 21. (53 évesen) Gorki, Moszkvai terület,Szovjetunió
Sírhely	Lenin-mauzóleum
Párt	Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (1898–1912) Szovjetunió Kommunista Pártja (1912–1924)
Szülei	Marija Alekszandrovna Blank Ilja Nyikolajevics Uljanov
Házastársa	Nagyezsda Krupszkaja
Foglalkozás	politikus, író, forradalmár, ügyvéd
Iskolái	Szentpétervári Állami Egyetem
Halál oka	szívinfarktus
Vallás	ateista (korábban orosz ortodox)
Vlagyimir Iljics Lenin (Uljanov) aláírása
A Wikimédia Commons tartalmazVlagyimir Iljics Lenin (Uljanov) témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Iljics Uljanov, mozgalmi nevén Lenin[* 1] (oroszul: Влади́мир Ильи́ч Улья́нов Ленин; születési neve Vlagyimir Iljics Uljanov  meghallgat; Szimbirszk, 1870. április 22. [arégi orosz naptár szerint április 10.] – Gorki, 1924. január 21.) orosz ügyvéd, kommunista forradalmár, a Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a leninizmus névadója és a 20. századi történelem kiemelkedő hatású alakja.

Orosz szülők harmadik gyermekeként, Szimbirszkben látta meg a napvilágot Vlagyimir Iljics Uljanov néven, a Lenint csak később vette fel. A Szimbirszki Klasszikus Gimnáziumot kitűnő eredménnyel végezte el, s már ekkor kitűnt társai közül a tudásával és a szorgalmával. Miután kivégezték bátyját, aki részt vett egy merényletben, szembefordult a cári uralommal és fokozatosan balra tolódva a kommunista eszmék híve lett. Joghallgatójaként részt vett egy diáktüntetésen, ami miatt kicsapták a kazáni egyetemről és így magánúton aszentpétervári egyetemen fejezte be tanulmányait, szintén kitűnő eredménnyel.

Felforgató tevékenységért három év szibériai száműzetésre ítélték, ami után a frissen megalapított Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tagjaként emigrált, majd többek között Svájcban, Németországban és Angliában is lakott. Külföldön tartózkodva kulcsszerepet vállalt a párt szervezésében és vitáiban, valamint a szocializmus eszméjének terjesztésében. Szerkesztette a párt lapját és rengeteg írást publikált. Befolyása a pártkongresszusokon egyre erősödött és az 1903-as pártszakadás után a bolsevik (saját maguk által többséginek nevezett) frakciót vezette.

A párt és a mozgalom népszerűsége rohamosan nőtt, végül Lenin vezetésével Oroszországban megszerezték a hatalmat. Az 1917-es októberi forradalom után széleskörű reformokat vezetett be, nagy szerepe volt az első világháborúból való kilépésében. Miután az 1917-es választást az eszerek (szociálforradalmárok) nyerték meg, a vörösök és a fehérek között elhúzódó polgárháború kezdődött, amelybe a külföldi hatalmak is beavatkoztak (intervenció). Lenin és a proletár állam a hadikommunizmus bevezetésével meg tudta nyerni a fehérek elleni háborút, és az 1922-ben megalakult Szovjetunió első vezetője lett. Politikai pályájának kiteljesedését agyvérzése, majd két évvel későbbi halála gátolta meg.

A Szovjetunió egyik legbefolyásosabb és legnépszerűbb vezetője volt, azok közül is sokan rajongtak érte, akiknek nem kedvezett az általa követett politikai irányvonal. Hatalmas sikereit többek között intelligenciájának, karizmatikus személyiségének, kiváló szónoki tehetségének és filozófiai jártasságának köszönhette. Oroszországban, a volt tagállamokban és egyes keleti országokban is hatalmas személyi kultuszra és népszerűségre tett szert.[* 2] Szellemének közvetett hatásai még a mai napig is érezhetőek az orosz politikában.[2]

Élete[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

Lenin – számos más kortársához hasonlóan – sokszínű etnikai örökséget kapott felmenőitől. Apai nagyapja, Nyikolaj Vasziljevics Uljanyin (később felvette az Uljanov nevet) nevűorosz ortodox vallású jobbágy volt Nyizsnyij Novgorodban, majd később szabóként dolgozott és Asztrahánban telepedett le. Apai nagyanyjáról csak nagyon keveset lehet tudni, még a keresztneve is kétséges, Anna vagy Alekszandra volt (több forrás Anna Alekszejevna Szmirnova néven ír róla). Az ő révén valószínűsíthető a kalmük, de elképzelhető a kirgiz, a tatárilletve az orosz eredet is.[3][4]

Alekszandr Blank doktor, Lenin anyai nagyapja

Anyai ágon dédapja (Mosko Blank sztarokonsztantyinovi bor- és szeszkereskedő) és nagyapja is (Alekszandr Dmitrijevics Blank orvos, balneológus) ortodox hitre áttért, vallásukat nem gyakorló zsidók[* 3] voltak. Nagyanyja, Anna Grigorjevna Grosschopf félig svéd, félig német, lutheránus asszony volt. Blank doktor 1848-ban vásárolta meg a családi életre később végig jelentősen kiható kokuskinói birtokot.[5]

Lenin 1870-ben született az oroszországi szimbirszki kormányzóság központjában, a Volga partján álló Szimbirszk[* 4] (ma Uljanovszk) városában egy kormányhű tisztviselő, Ilja Nyikolajevics Uljanov (1831–1886) és felesége, Marija Alekszandrovna Blank (1835–1916) második gyermekeként. Lenint magát az orosz ortodox egyház szertartása szerint keresztelték meg.[9]

Apja az asztraháni gimnáziumban érettségizett jó eredményekkel, majd a kazáni egyetem matematika–fizika szakát végezte el kitűnően. A penzai Nemesi Intézetben tanított (itt ismerkedett meg az intézet igazgatójának sógornőjével, Marija Alekszandrovnával), ahol „címzetes tanácsnoki” kitüntetése után kemény munkája elismeréseként 1869-ben megszerezte a kormányzóság népiskoláinak tanfelügyelői, majd később igazgatói tisztségét, és e fontos pozícióval együtt örökletes nemesi címet is kapott (így apja révén Lenin is orosz nemes volt), megszólítása "kegyelmes úr" volt.[10][11][12]Lenin apja szinte egész nap csak dolgozott, így kissé bezárkózó természete volt. Több publikációt is közölt az oktatási tapasztalatai alapján, amelyek komoly visszhangot váltottak ki. Ezen kívül különösképpen érdekelte őt a meteorológia. Gyermekeivel szigorúan bánt, és nagyon magas követelményeket támasztott velük szemben. Mindenképpen távol akarta tartani őket a politikától és érzelmeit csak ritkán mutatta ki nekik. A nyelvekben némi kiejtési problémái akadtak, de ez nem tántorította el őt a tanításuktól. Már fiatalon kopaszodott (ezt Lenin is örökölte tőle) emiatt, koránál jóval idősebbnek látszott. Szeretett kollégáival, barátaival sakkozni és kártyázni. Hibái ellenére tudásával, szorgalmával és eredményeivel mindenki tiszteletét kivívta a családjában és a munkahelyén is.[13][14][15][16][17]

Édesanyja, nem túl buzgóan bár, de a lutheránus hitet gyakorolta és számos, tipikusan német szokást gyermekeinek is továbbadott.[* 5] Ő is oktatónak készült, de iskolában nem tanított. Nem volt olyan szigorú, mint a férje, de hasonló elveket vallott.[18]

Szülői házának makettje a tamperei Lenin Múzeumban

Az orosz mellett mindketten több nyelven, például németül és franciául is beszéltek, és valósággal rajongtak az oktatásért. A cár és a cárizmus feltétlen híveként hittek Oroszország békés úton, reformokkal történő megújításában, az iparosodásban és a korszerűsítésben. Ellenezték a származás alapján történő megkülönböztetést, a kisebbségben lévő etnikumokelnyomását. Ez utóbbi Leninre is erősen hatott. Ő maga nem tekintette lényeges kérdésnek sem a saját, sem mások származását, mégis élete végéig foglalkoztatta a kérdés. A különböző nemzetektől kapott örökségét csak pozitívumként értékelte, viszont ez szinte egyáltalán nem hatott ki nézeteire és későbbi politikájára sem. A családnak – a kemény munkának és a jelentős örökségnek köszönhetően – két birtoka is volt az országban.[19] Ettől függetlenül, az első generációs nemesi rang, a friss betelepülés és a felmenők miatti kulturális különbségek miatt nem tudtak jól beilleszkedni a város életébe, bár erre nem is igazán tartottak igényt.[20] Lenin hivatalos életrajza szerint apja egy orosz civilszervezettisztviselőjeként a demokrácia növeléséért, a szabad és általános oktatásért küzdött, anyja szintén liberális felfogásúnak volt mondható.[* 6][22][23][24]

Gyermekkora[szerkesztés]