További információért, kérjük, hívja a +(3630)1999-441 telefonszámot.
Bőzsöny Ferenc | |
A Csodák között élünk című könyvben Koós Gyula felvétele |
|
Született | 1931. január 7. Pécs |
Elhunyt | 2018. október 25.(87 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | nyelvész, előadóművész, tanár |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bőzsöny Ferenc témájú médiaállományokat.
|
Bőzsöny Ferenc (Pécs, 1931. január 7.[2] – 2018. október 25.) magyar előadóművész, tanár, a Magyar Rádió főbemondója. A Magyar Rádió hangja, a tiszta, érthető beszéd egyik etalonja.
Családjával Budapestre költözött. Papnak készült, 1947-ben Veszprémben a Piarista Gimnáziumban tanult, ahol osztálytársa volt többek között Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök is. 1952-ben az akkori hatalom feloszlatta a gimnáziumot; főiskolára és egyetemre öt ízben sem vették fel, származása és előélete miatt. Esztergomban volt sorkatona, ahol egyik parancsnoka tanácsára jelentkezett rádióbemondónak. Többszöri meghallgatás után a több mint 3000 pályázó közül végül egyedüliként került a Magyar Rádióhoz. 1956. augusztus 24-én szólalt meg először élőben a Kossuth Rádióban 16 óra 30 perckor. A forradalom napjaiban személyes tanúja, résztvevője volt a rádióban történt eseményeknek. Rádiósként már felvették az ELTE magyar–történelem szakára, ahol tanári képesítést szerzett, majd újabb három év angol szak után magyar nyelvészetből doktorált, 1973-ban.[2]
A Magyar Televízió népszerű műsorának, a Delta kisfilmjeinek egyik állandó narrátora. 2000 pünkösdjétől indult el a rádióban a magyar harangok történetét bemutató sorozat,[2] amelynek során minden héten más-más magyarországi templom harangja szól délben a Kossuth Rádióban. Ennek narrátori feladatait a kezdetektől ellátta. Több mint 300 harangot szólaltattak meg, határon túli magyar templomok harangjait is. Több nevezetes személy temetését vezette le: Horthy Miklós kormányzó kenderesi újratemetését, Bethlen István miniszterelnök hamvainak hazai földbe helyezését és Grósz Károly temetését. A Mesélő Krónikák című ismeretterjesztő műsort is ő vezette.[2] A 2000-es évek elejétől egészen 2011-ig, a budapesti M2-es metró állomásainak nevét mondta be.
1973-tól tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, majd később a Magyar Rádió nyelvi bizottságának. Elnökségi tagja volt az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségének. Elnöke volt a Magyar Nemzeti Fórumnak, a Lezsák Sándor vezetésével, 2004. március 5-én, Veszprémben megalapított Mindszenty társaság 15 „alapító atyáinak” egyike. Nyugdíjazását követően a Központi Papnevelő Intézet rektora, Bíró László püspök meghívására az intézet retorikatanáralett.
Szalay Zoltán | |
Az Ismeretlen lelet című kiállításon (Eifert János felvétele) | |
Született | 1935. május 16. Budapest |
Elhunyt | 2017. február 14.(81 évesen)[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | fotográfus |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay Zoltán témájú médiaállományokat.
|
Szalay Zoltán (Budapest, 1935. május 16. – 2017. február 14.) Táncsics Mihály-díjas magyar fotóriporter, a Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás szellemi atyja, kitalálója.
Életpályája
Apja a dunai hajózás egyik képviselője volt, így gyermekként Giurgiuban, Bécsben és szülővárosában Budapesten élt. Betanított optikai csiszolóként kezdett dolgozni, majd igazolványképeket készített. 1954 és 1964 között a Főfotó riporterosztályán dolgozott. 1964 és 1985 között a Tükör című hetilap munkatársa volt. 1985-től a Magyar Hírlap, 1990-től 1992-ig a Kurír, 1993-tól két éven keresztül a Blikk fotórovatának a vezetője volt. A Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás kitalálója. 1983-ban a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik eseményeként indult kiállítást harminc éven keresztül 2012-ig rendezte.
Forrás: wikipédia