1960-ban Mohácson még Tóth Antalként láttam meg a napvilágot, a mai „Tónió”-hoz hosszú út vezetett. Rajzkészségemet édesapámtól örököltem, aki képző-művészetet tanult, de pályafutása nem teljesedett ki.

Az Építőipari Szakközépiskolát végeztem el Pécsett, de hogy a képzőművészet érdekel, csak 20 évesen fedeztem fel. Kezdetben önképzőkörbe jártam és nyelveket tanultam, áruházi dekorációban dolgoztam, majd kirakatrendező iskolába jártam.
1987-ben felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, diplomámat 1991-ben grafika és formatervezés szakon szereztem meg. A főiskolán évfolyamtársaimról gyors, vázlatszerű rajzokat (krokikat) készítettem. Ekkor éreztem rá a portrékarikatúra-rajzolás ízére, később fényképekről a politikusok is sorra kerültek.
Tanulmányaimat azzal finanszíroztam, hogy nyaranta az utcán portrékat rajzoltam. A Vörösmarty-téren fedezett fel a „Ludas Matyi” számára Dluhopolszky László, az újság akkori főszerkesztője. Még ebben az évben a lap karikatúristáival együtt közös kiállításunk volt Bécsben.Az első „Ludas” címlap után (ami Antall Józsefről készült) kértek fel az „Uborka” című tévéműsor figuráinak tervezésére. A munka első fázisában veszek részt, ekkor alakul ki a gumibáb karaktere. Ezután már a szobrász következik, aki a gyurmából megmintázza, majd gipszhéjba burkolja a figurát. Végül a kettéválasztott gipsznegatívba önti ki a végleges gumimaszkot..

„ 30 éves koromig eszembe sem jutott, hogy karikatúrista leszek. Igazából én csak szatirikus portrékat rajzolok, egy sajátos „fotó-irrealista” stílusban. Ha ránézek az arcra, egy pillanat alatt eldöntöm, hogy merre kell elindulni, mit kell kiemelni vagy elhanyagolni. Ilyenkor csak az arányokra és a személyes vonásokra összpontosítok, semmi más nem befolyásol. Minden részletet alaposan megfigyelek és pontosan rögzítek. Amikor készen vagyok és megnézem a kész rajzot, érdekes, hogy a belső emberi tulajdonságok is kiülnek az arcra, és ez a legizgalmasabb pillanat az alkotás során. „

I was born in Mohács as Tóth Antal in 1960. It was a long way to the present 'Tónió'. I inherited my drowing skills from my father, who learned fine arts and althrough he was recognised artist, but he was never really accepted.
I finished Building Vocational School in Pécs but I only discovered when I was 20 that I was interested in fine arts. In the beginning I went to a self-building circle and I learned languages, then I worked with decorations of department stores and later I went to Decorator School. I applied for the Collage of Trade Arts in 1987 and I got my degree on the faculty of graphic and design in 1991. I prepared scatches from my college friends. That was the time when I started to enjoy drawing portrait-caricatures, later I focused on politicians from pictures. I drew portraits in the streets every summer to support my studies. Dluhopolszky László discovered me for the 'Ludas Matyi' magazine in Vörösmarty tér, who was the editor of the magazine that time. We had an exhibition together with the other caricaturists in Vienna still in that year. After the first Ludas-cover (about Antall József) I was asked to design the characters of the 'Uborka' show. I take part in the 1st phase of the work when the character of the puppet is being formed. Then comes the sculptor, who model and cover the puppet into plaster-shell. Finally he infuse the permanent rubber-mask into the plaster negative.

'Until I was 30 I had never thought of becoming a caricaturist. In fact I only draw satiric portraits in the unique 'photo-irrealistic' style. When I look at a face I decide immediately how to start, what to emphatize or leave behind. I only concentrate on the relations and the personal characteristics, nothing else influences me. I pay attention to every detail and record it precisely. When I'm ready and I look at the drawing, it's interesting to see the character on the face and this is the most exciting moment during the work.' 

Forrás: http://tonio.uw.hu/info.html