SZTEREÓ FÉNYKÉPEK

Sztereó, sztereo, stereo-fotografálás, sztereofényképezés, sztereoszkópia, stereoskop, tömörlátvány, térhatású fénykép, térfénykép; stereoscopic photography (ang.); Stereoaufnahme, Stereoskopische Photographie (ném.)

Már a fényképezés feltalálása előtt ismerték azt a jelenséget, hogy két szemünkkel kétféle képet látunk. Dürer is rajzolt olyan képpárokat, amelyek a tárgyat a két szem nézőpontjából elkülönítve ábrázolták. Sir Charles Wheatstone 1832-ben szerkesztett egy tükrös sztereoszkóp készüléket, amivel természetesen még csak rajzolt, festett ábrákat néztek, később sztereó talbotípiákat, melyeket 1840-ben W.H. Fox Talbot és Henry Collen készített. 1841-ben megjelentek a sztereó-dagerrotípiák is (J. Fizeau és Claudet). A London Stereoscopie Company albuminos sztereóképeket gyártott nagy tömegben. 1854-ben még csak 10.000 féle képet árultak, ezt 1858-ra megtízszerezték. Népszerűségét jelzi, hogy 1862-ben egy német cég már félmillió eladott sztereóképnél tartott. Még egy nagy felfutás volt az 1890-es években, amikor az Underwood & Underwood, a Keystone View & Co. és a H.C.White & Co. a három legnagyobb amerikai sztereó cég milliós példányszámban gyártotta és adta el a sztereó képeket, még riportfotókat is árultak, folyamatosan aktualizálva őket.

A ma ismert lencsés sztereónéző készüléket a kaleidoszkóp feltalálója, Sir David Brewster 1849-ben szerkesztette, optikusa Jules Dubosq. Ekkor még két külön felvételt készítettek. A sztereó kamerát John Benjamin Dancer 1856-ban konstruálta meg.

Sokféle hordozóra (pl. ezüstlemez, üveg, papír), többféle technikával (pl. dagerrotípia, albumin, pigment, fénynyomat) készülhet, egyaránt lehet negatív és pozitív.

A térfénykép olyan kettős fénykép, amelynek két felét két szemmel egy időben szemlélve, térhatású képet látunk. Térélményt kizárólag sztereónézőn, vagy sztereó vetítőn keresztül nyújtanak. Célszerű, ha a felvételhez használt sztereókamera és a sztereónéző gyújtótávolsága megegyezik.

Helmut Gernsheim szerint a sztereó éppen annyira forradalmasította a viktoriánus kor fényképezését, mint a 20. században a kisfilmes fényképezőgépek megjelenése. Korábban a nagy utazógépek nagy gyújtótávolságú objektívjeit a megfelelő mélységélesség eléréséhez alaposan le kellett rekeszelni, ami tovább növelte az amúgy is hosszú expozíciót. A kisebb gyújtótávolságú sztereó objektíveket viszont enyhébb rekeszelés mellett is jó eredménnyel lehetett használni. Ez Gernsheim szerint azt eredményezte, hogy a sztereóképeken jelentek meg elsőként utcai jelenetek, események képei. 1858-tól a London Stereoscopic Company táskakamerákat is árusított, melyek a 20x12,5 cm-es mattüveggel és kazettával együtt sem voltak fél kilónál nehezebbek.

A szeteró az amatőr fényképezés mellett a műszaki és tudományos felvételeken, röntgenképeken, valamint a térképészetben, légi fényképezésben is fontos szerephez jutott. (A Pluto bolygót például sztereófénykép segítségével fedezték fel 1931-ben.) Arcképek csak ritkán készültek így.

A legtöbb ilyen kép egy tárgyról, két objektíves kamerával, azonos körülmények között, egy időben készül, de két fényképezőgéppel egyszerre, illetve egy géppel egymást követően is lehet sztereó képet készíteni. Ismert még az ún. sztereó előtét, ahol egy tükörpár osztja szét a képet az egyetlen objektív számára. A sztereó fényképezőgép két, teljesen azonos tulajdonságú (identikus) objektívvel és redőnyzárral vagy közös mozgatású szektorzárral készül. A felvételnél ügyelni kell arra, hogy a lencsepár optikai tengelye vízszintes legyen. Minél távolabb van egymástól a két lencse, annál plasztikusabb a kép, de távolságuk nem haladhatja meg a 60–70 mm-t, különben torzul a látvány. Az elkészült sztereóképet fel kell cserélni, a jobb képet a karton bal oldalára, a balt a jobb oldalára kell ragasztani, mivel természetes körülmények között a bal szem a tárgy jobb, a jobb szem a bal oldalából lát többet. (Kivétel a tükrös előtéttel készített sztereókép, ahol a tükör fel is cseréli a két képet.) Ügyelni kell, hogy a negatívokról a két másolat azonos megvilágítással, azonos felületű papírra készüljön. A sztereó képek kartonra ragasztásánál pedig arra kell vigyázni, hogy a képpár megfelelő pontjai egymástól egyenlő távolságban, a kép alsó szélétől egyenlő magasságban legyenek. Minél távolabbról nézzük, annál kisebb a szemtengelyek elhajlása, s kb. 340 mm távolságból látja mindkét szemünk ugyanazt.

A jó sztereókép alapfeltétele az abszolút élesség. Térhatású kép úgy is előállítható, hogy a két képet vörös és zöld színben, kis eltolódással egymásra másolják, s azt az egyik szemünkön vörös, a másikon zöld szemüveggel (szűrővel) nézzük. Ez esetben a saját szűrőjén szemlélt kép halványabban, a másik sötétebben látszik, s két szemmel nézve térbeli képként érzékeljük. (Hasonló elv alapján mozgóképet, utóbbi időben tv-képet is készítettek már.)

Több méretben is előfordult, bár a méretet alapvetően meghatározta a két szem egymástól való távolsága. Egy félkép általában nem volt 65 mm-nél szélesebb, gyakori a 45x107, 60x130, 90x120 és 90x130 mm lemeznagyságú sztereó fotó. (Ritkábban találkozhatunk ettől eltérő mérettel is.)

1841-től máig. Sztereó dagerrotípiát készített Strelisky Lipót 1850-ben. Hat évvel későbbi a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának az a képe, amelyen egy ismeretlen nő látható sztereónézővel. A Színházi Látcsőben 1863. november 30-án a J. Duret francia vándor képmutogató hirdetése jelent meg: „a régi füvészkertben megnyittatott a Salon Parisien egészen ujnemű stereoscopokkal, itt még soha nem látott nagy választékban, mely szerint az egész világon át utazhatni; ugyanis látható: Jáva, India, Törökország, Nubia, Spanyolország, Angol- és Franciaország, Ausztria, Németország, China, Japán, Muszkaország, Svéczia és Norvégia... Szász- Bajor- és Poroszország... Savoya, Jeruzsálem, családcsoportok, komikai jelenetek stb. stb. 2000 üvegtáblára vett ábrázolattal együtt. 40 óriási készülék, hol mindegyik készülék 25 darab képet tartalmaz, mindezeket mindenki széken ülve, önmaga egy csavar segítségével, maga előtt elvonultatja. Csinosság és kényelemről gondoskodva van. Bemeneti ár 40 kr, tíz éven aluli gyermek felét fizeti. Minthogy a terem nagy, tehát előfizetési jegyek is kaphatók 1 ftjával egy hónapra. A terem naponkint 10 órától este 9-ig nyitva lesz, egész nap füttetik és légszesszel világíttatik." A Hölgyfutár 1863. 68. száma pedig arról tudósít, hogy egy honi vállalkozó építési engedélyt kért a városerdőben (a mai Városliget) egy díszes bódé felépítéséhez, amelyben stereoskóp kiállításokat rendezne. Calderoni 1860-as hirdetésében a sztereoszkópok legnagyobb raktáraként említi üzletét. Kozmata és Társa 1867-ben hirdette chromo és sztereó képeit a Vasárnapi Újságban. Deák Ferencnek a Haza Bölcsének arcképeit, melyek bevételét a fővárosi fi- és leány árvaházak javára ajánlotta fel Canzi és Heller fényképész, a következő méretekben készítették: „a) nagy negyedrét alakú fénykép 2 ft 50 kr.; b) kettős fénykép stereoskopba 1 frt 60 kr.; c) látogató jegy alakú fénykép 80 kr." (Az Ország Tükre, 1865. július 6. 304. o.)

Sztereó papírképet készített Forche Román, Klösz György, Szigeti Henrik, Veress Ferenc, aki így írt: „szeretném hazámban összesen minden gazdászati mozzanatot Stereoscopban fényképezve a művelt külföldnek bemutatni, de minden körülményeivel egyetemben". (A Nép kertésze, 1866. 168. o.). Agnelli szegedi fényképész 1876 karácsonyán a Szentháromság utcában mutatta be sztereó szekrényében a Szentföld nevezetesebb helyein felvett sztereó képeit. 19 féle budapesti sztereó képeslapot hirdetett Divald Károly 1899-ben. Br. Eötvös Lóránd és dr. Pekár Dezső „ultrasztereoszkópikus" felvételeket készítettek a századfordulón. Tóth Béla szakíró, amatőr a századfordulón már a sztereó mozi elvét is leírta, s számos kísérletet végzett a sztereoszkópia területén. Wartha Vince, a Photo Club elnöke „mutat be egy stereoszkóp diapozitívet, mely egy objektívvel ellátott kamerával két különböző pontról felvett hegyes tájat ábrázol. A kép stereoszkopikus hatása meglepő; sokkal tömörebb, mintha stereoszkóp kamerával két objektívvel lett volna felvéve. A felvett táj a kamera előtt kb. 4 km-re volt, s a két külön felvétel egymástól 100 méternyi távolra eső pontról történt. Ily nagy távolságra a stereoszkóp kamera nem is vehet fel tömör képet, ilyenkor két nagy távolú pontról kell külön két felvételt csinálni. Így p.o. a Gellérthegyen 20 méternyi kamara távolságról a fővárosnak kitűnő stereoszkopikus képét sikerült felvenni. Ilyen felvételeknél azonban arra kell ügyelni, hogy a képre az előtérből semmi se jusson" – írta a Fényképészeti Szemle 1900. júniusi száma (132. o.). Báró Bohus László Lumičre-féle sztereó-autochromokat állított ki a Photo Club 1907. évi kiállításán. Horváth C. Guidó, a Pesti Hírlap igazgatója (mellesleg 1911–1914 között a MAOSZ ügyvezető elnöke), a sztereó fényképezés kiváló művelője volt. Kiss József és Matusik Márton az 1913. évi Országos Fényképészeti Kiállításon Pécsett sztereószekrényt állítottak ki 50 képpel. Budapesten, a Kúria utcában volt az Universum Világpanoráma nevű cég, mely sztereoszkópikus diákon mutatta be a Föld nevezetességeit. 1923-ban felhívta a magyar műkedvelők figyelmét, hogy sztereó felvételeiket örökáron megvásárolná. Az 1892-ben alapított Keystone ügynökség is sztereó képek gyűjtésére, archiválására, sokszorosítására jött létre. (E céget később Bert Garai nevű hazánkfia vette át és fejlesztette fel.)