TURZA FERENC

Önéletrajz

„Születtem Újszászon a II. világháború végén 1945. február 14-én. Gyermekéveimet is itt töltöttem, itt jártam általános iskolába. Szabad óráimban és az iskolai szünetek idején mindig a Zagyva és a Tápió környékén tartózkodtam pajtásaimmal. Az volt nekünk a játszótér, a focipálya, strand és mindenféle szórakozás színhelye. A nagyerdő is idetartozott, szinte minden fáját ismertem, bejártam minden zugát. Szüleim, nagyszüleim korán megtanítottak a fizikai munkára is. Kinn a földeken gyakran akadt gyerekre szabott mezőgazdasági munka, kapáltam, „markot” szedtem, kévét hordtam, kukoricát törtem stb. Természetesen volt közben időm gyönyörködni a csodálatos természetben. A felhő-virágos égbolt, a messzenyúló délibábos rét, a madarak csicsergése, a folyó csobogása: meghatározó élményeim. Végig eminens tanuló voltam. 4-5. osztályos koromban kezdtem járn a folyópartra rajzolni, festeni. Rajztanárunk (Paál András) szakkört szervezett a jól rajzoló gyerekek okítására. Ő szerette a művészetet (művelte is), és a gyerekeknek így élmény volt vele minden kirándulás. Nyolcan-tízen kiültünk a folyópartra vagy az erdőszélre, és vízfestékkel festettünk. Ebben az időszakban szerettem meg a festészetet. Később már egyedül jártam ceruzával, papírral, vízfestékkel a vidéket. Mára elmondhatom: kevés hely van az országban, ahol nem festettem. Különösen érvényes ez az Alföldre. Elsősorban autodidakta vagyok, mert mindig azt vallottam, nincs édesebb gyümölcs annál, amit kitartó, kemény munkával szerzünk meg. Így a tanulás ideje tovább tart, de biztosabb lehet bennünk, amit így sajátítottunk el.

Mesternél is tanultam: azért ez elengedhetetlen. Szolnokon három évig Baranyó Sándornál és egy évig Budapesten Vessely Tibor művésznél. Első komoly, hivatalos megrendeléseimet is ez utóbbinak köszönhetem. Témáim elsősorban az ember és a táj, a természet együtt pedig a legvonzóbb a számomra. 8-10 órát festek naponta, és nincs megállás sem vasárnap, sem ünnepnap. Kivételes események (pl. betegség, utazás) persze letetethetik velem az ecsetet. Ez az iram tűnhet megfeszítőnek, az is lenne, ha nem imádnék festeni. Minden fehér vászon vagy lemez egy-egy kihívás, a vászon nagy fehér ürességében megfesteni egy emberi arcot, egy játszó gyereket, csobogó vizes folyókanyart, fodrozó felhős nyári égbolt alá egy virágos mezőt, benne legelésző lóval vagy tehénnel! Mindez: a semmiből létrehozni valamit, ami szinte él, hasonlít a teremtéshez...”

Részletek a Mi Írtuk című diákújságból (Újszász, Vörösmarty Mihály Általános Iskola) 1993. november-december 2. oldal (Riport általános iskolás gyerekekkel, alapítvány létrehozása kapcsán)

Forrás: https://ujszasz.hu/kultura/muveszek/1913-turza-ferenc